Kettéválaszt. ?!
Hm, viszonylag rövid idő alatt,
de más napszakban kiolvastam egy könyvet.
Ami teljességgel kettéválasztott..
Mármint saját magammal szembe állított.
Talán a nézőpont kérdése végett.
Mert hm,
egyik pillanatban úgy érzem..
hogy hm.. morbid.
mert egy halott ember gondolatait boncolja,
illetve kisértetiesen élő képben jelenik meg,
ahol sajnálom, sajnálom azt hogy ennyire elkeseredett..
és sajnálom hogy nem volt aki segítsen neki.
Másrészt viszont,
szerintem gyáva volt,
gyenge mert képtelen volt arra hogy igen is szóljon..
persze megint ott van az, hogy valakinek észre kellett volna vennie..
mégis gyáva volt!
mert ez egy megfutamodás.
Közben szegény Clay, aki szarrá kínoz..
mert ott volt a lehetőség,
hogy igen is megmondja mindenki szemébe azt, amit gondol
mert egy halottnak hogy tudsz segíteni,
hogy tudsz bocsánatot kérni..?!
sehogy, örök életedben gyötörni fog,
de pont ez az, a másik oldal,
hogy ha még a szemébe mondja,
nem foglalkozik vele..
de talán a halál után igen..
De hm,
nem tudom..
nem tudom mit is gondolhatnék.
Persze ez csak egy könyv,
de igen is elgondolkoztató..
Vagyis számomra,
szerintem a kelleténél is többet agyalok rajta.
hogy, hogy is éltem meg ezt az egészet,
a saját szemszögemből...
Így hát, utállak Hannah.!
Mert nem tudom a választ.
