2012. január 1., vasárnap

Az ok
          ~ te vagy.


Rájöttem hogy ennek az állapotnak amit érzek..
nagyon nagyon részt te vagy az oka.
Állandóan megalázol..
soha semmi nem jó amit én csinálok..
S E M M I
bármit mondok kiröhögsz,
soha nem adsz igazat..
és nem tudsz mást csinálni csak piszkálsz és beszólsz..
Mindenért.
Azt hiszem ok nélkül..
S bár nem ütsz meg,
a szavaid fájdalmasabbak bármely pofonnál.
Undorodom tőled..
és attól hogy ennyire a porig alázol,
hogy annyira feleslegesen,
tehernek érzem magam,
s nem csak előtted,
a család sőt már a számomra fontos emberek előtt is.
Mert kiölöd belőlem minden egyes szóval azt,
hogy én is ember vagyok.
Mert tudom hogy én vagyok az utolsó..
De gratulálok, a mai napra elérted a célod.
S bár a képembe vágod, hogy senkim nem maradt.
Tévedsz, mert van aki szeret, van akire számítsak.
S nem úgy mint te/téged,
 hogy az érdek miatt vagy ily nagy idilbe.
A mai napomat így alakítottad.
De holnap új nap..
többet nem fogom hagyni hogy megalázz.
Még akkor sem, ha ezzel mindent tökre teszek.
Mert így csak te teszel tönkre engem.