Az emberi jelentőségem..
azt hiszem ma a mínuszokat tapossa..
mert tudom hogy nem másokért kell élni,
és mások által kell kialakítanunk az önképünket.
Én ma mégis annyira egy semminek..
sőt talán inkább rosszabb..
nyűgnek, feleslegesnek tartom magam.
Nem kell okot keresnem rá..
Egyszerűen én, oly kis ember a nagy világba,
bonyolítom a saját életemet.
Mert ma igen is utálom magam..
és egyszerűen dühös vagyok magamtól..
De holnap már biztos jobb lesz..
De ma, egy jelentéktelen nyűg vagyok,
magam számára is..
és akkor jön a következő kérdés,
ha én nem becsülöm meg magam,
hogy várhatom el másoktól hogy ők megtegyék?!
