A napokban ráismertem egy eddigi elnyomott tulajdonságomra.

Sértődékenység.

Fel sem fogom, hogy mennyire az vagyok..

Egyszerűen mindenen megbántódom.:O

Borzalmas.:D

Persze soha nem mutatom ki, és elnyomom magamban.

De igen.. azt hiszem mindenen megbántódom.

A szerencse, hogy 30 másodperc alatt

gyakorlatilag elszáll.

De attól még így van.

Vicces, mert én pedig sértegetek másokat,

és nem túlzottan zavar hogyha rosszul esik nekik.:O

De hm, most köszi új tulajdonság..

befejeztem ezt az életmódot..

nem, ez így nem igaz.>.<

mondjuk úgy,

ennek hatására és még megannyi mindennek hála.

Ettől a perctől fogva,

nem leszek az aki voltam.

Mert elegem van magamból..

Gyakorlatilag mindenből.

Sírnom kell..

sírnom kell attól amilyen vagyok,

az életfelfogásomból.

Talán túl következetes vagyok?!

Talán túl tökéletesen akarok megélni a mindennapjaim?!

Talán egyszerűen félek átélni mindazt amire vágyom.

Nem fogok függeni mástól,

nem fogok lenyelni semmit.

És ha valakinek nem tetszik.

Hát köszöntem szépen.;D

nem kell elviselni.:O 

Ja igen, mielőtt bárki megjegyezné,

hogy ingerültség árad belőlem.

Nem, halálosan nyugodt vagyok,

egyszerűen csak utálok csalódni az emberekben.

Főleg magamban.

Remélem soha nem lesz meg a 13 okod.

De ha 12 mégis, ne feledd én itt leszek mindig,

mint 13. aki ezt megakadályozza.(: