A múlt hét legjobbja.*-*

Na végre hogy megjavultál imádott blog.;)

Mindig mikor lenne miről írnom akkor halsz be.-.-

Szóval nem is tudom hol kezdjem.:$

Mert annyi mindenről akartam írni.:D

Először is megvan.:D

Az úszó EB.:DD

A hét legjobbja volt.*-*

Hiszek abban hogy nincsenek véletlenek.:D

Az egész ott kezdődött, 

hogy már jó ideje figyelem kikkel megyünk az olimpiára.:D

Utálok sportolni meg minden hasonló dolgot,

de az olimpiát és az úszást imádom.:$

Ezért olyan érdekes, hogy az EB előtti héten,

amikor még nem is tudtam róla, hogy lesz,

fogalmazást kellett írni nyelvtanon,

érvelésből a csapatsportról és az egyéniről,

én meg hát önmagamhoz híven,

az úszásról írtam meg a vízilabdáról,

..amire meg is kaptam életem első érveléséből járó 5-ét.:$ *-*

Aztán szerda körül lapozgattam a tvt és a 15408450 csatornából,

végre a futball helyett úszást láttam..*-*

én meg.:OOOOOOOOOOOOOOOOOOO

( hozzáteszem ez valami éjfél körül lehetett.:$)

Amikor felfedeztem és összeraktam a képet,

hogy most van az EB.:D *-*

Annyira örültem hogy gyorsan fel is vettem az összes részt,

imádlak UPC videotár.:$

így a délelőttiekről sem maradtam le,

illetve teljesen megnyugodtam,

mert csak pár elődöntőről és középdöntőről maradtam le..

mert szerdán voltak az első izgi igazi döntők,

legalábbis azt hiszem, a lényeg hogy láttam.:$

Kapás Bogit nyerni, illetve Gyurta Gergő,

sikerét a 3. hellyel, akiről eddig nem is tudtam hogy létezik..xD

De meg kell hagyni hogy a bátyja ezerszer jobb pasi.:$

Legalábbis szerintem.*-*

Ahw.*-* már miatta is érdemees volt nézni.:$

Na szóval ott tartottam, hogy mindent láttam ami döntő volt,

és mikor megszólalt a himnusz egyszerűen büszke voltam.:O

Természetesen rájuk, hogy milyen ügyesek voltak,

illetve arra, hogy magyar lehetek.*-*

Hogy az a tetű kormány mindig mindent csak szid,

meg mindig mindenki lefikázz csak minket..

de arról nem beszélnek, hogy mennyire profik vagyunk úszásba.:O

Ha jól emlékszem 26 érmünk lett összesen,

ami megdöntötte az 1954es rekordot is..

mi lettünk összességében a legjobbak,

de erről senki nem beszél..

mert Orbán Viktor is azért hisztizett,

hogy Hosszú Katinka miért amerikai egyetemre járt,

és miért nem voltak képesek csomóan itt maradni..

hát mintha nem az ő hibája lett volna..-.-

a nap szégyene volt..O

Na midnegy.:$

Szóval Cseh Laci tőled be kell valljam,

ne sértődj meg de kajak félek.xDDD

Szóval nem vagy valami jó látvány,

de a vízből úgyse látszol

és az amit ott művelsz, 

hát minden tiszteletem.:$

Amennyit üvöltöztem a tv előtt,

hát csoda hogy van hangom.:$

Jaa igen,

Jakabos Zsu, nee keseregj a 2. hely miatt,

nekem akkor is te vagy a kedvencem.:$$$

A himnusz.. amikor kapásból sírnom is kellett néha..:$

Mert ahj annyira jók voltunk:D

Alig vártam már hogy menjen

és reggeltől estig ezt néztem.. mert siker volt.:O

Alig várom az olimpiát már,

csak miattatok is,

mert mindannyian azt mondtátok hogy

edzésből jöttök és nem vagytok formában,

akkor mi lesz veletek Londonban!?:O:D

már csak kevesebb mint 8 hét..:$

Öhm ha jól emlékszem 36 hatan vagytok,

de azért köszönöm nektek,

akiknek emlékszem a neveitekre,

hogy büszke lehetek arra hogy magyar vagyok,

és hogy igen is mi is tudunk jók lenni.:$$

Szóval köszönöm:

Cseh Laci

Kozma Dominik

Dernek Peti

Biczó Bence

Verrasztó Dávid

Kiss Péter

Gyurta Gergely

Balog Gábor

Gyurta Dani.♥ *-*

Verrasztó Evelyn

Risztov Éva

Kapás Bogi

Hosszú Katinka

Mutina Ági

Jakabos Zsu.*-*

..meg akiknek a neve nem jutott eszembe.:$

Ui.: Anyukaa, köszönöm hogy végighallgattad a hatalmas nagy áradozásaimat a sikereinkről akár napi 100x is miközben téged nem is nagyon érdekelt:$$

Kedves Á_ már csak sajnos ilyen.:$$$

Bár tudom, hogy most földrajzot kellene tanulnom,

és fogok is.. de muszáj írnom most neked.:$

Tudod, tegnap mikor azt írtad hogy zárjuk le ezt a témát,

és hogy hetek óta ezt mondom, hát elgondolkoztam..:)

Először az jutott eszembe, hogy nem is hetek,

hanem már évek óta rágom ezt az ügyet,

a másik pedig, hogy igen is teltek el úgy hónapok,

hogy ki se ejtettem a számon..

De mindketten tudjuk,

hogy mi virtuálisan is tudunk nonverbálisan kommunikálni,

szóval szavak sem kellettek ahhoz,

hogy tudjam a valós véleményedet..(értsd tavaly nyár.:)

Valójában kajak unalmas lehet folyton engem hallgatni..

mert mindig-mindig ugyanazt mondogatom..

Pedig komolyan mondom rengetegszer megfogadtam már, 

hogy lakatot teszek a számra...

De soha nem akar összejönni..-.-

Szóval most megpróbálom kicsit összeszedni a gondolataimat,

meg a már sokat hallott véleményeimet.. és elmesélem,

hogy is láttam a dolgokat ebben az ügyben, a kezdetektől..:)

Csak hogy a titok megmaradjon egyezzünk meg,

a Fény és Remény jelzőkben..szerintem nem kell magyarázni.;D

Amikor megismertelek azt hiszem nagyon hamar elkeztél mesélni,

a legjobb barátodról, akivel van egy közös számotok, de soha nem hallgatod meg..

Aztán megkértél, hogy vegyem fel msnre, 

mert a mániája az, hogyha összevesztek, letilt..

Emlékszem mindig én kérdeztem, hogy na kibékültetek?!

Vicces így visszagondolva, mert szinte mindig az volt a válasz hogy:

igen, de azóta megint összevesztünk.-.-"

Szerintem már ebben az időbe rászoktam, oly "imádott"

viselkedésemre, hogy védtem..

Mondjuk ilyenkor talán még nem,

mert emlékszem Karácsonykor egész nap rohadtszarul voltál miatta,

és akkor haragudtam rá, hogy hogy ronthatja el ennyire egy napodat egy barát?!

Azt hiszem, már ilyenkor tudtam, legalábbis sejtettem,

hogy több mint egy barát, 

de hát bizonyos okok miatt elvetettem ezt az elméletet..:$

Szóval ezek után a következő emlékem, 

amire te már biztosan nem emlékszel,

de én igen ( fogalmam sincs miért emlékszem erre.:O de na.:$)

szóval, Valentin-nap.. és azt mondta neked, hogy felejtsd el egy életre..

valójában akkor fel sem tűnt, hogy ez pont Valentin napon volt,

erre később jöttem rá..

azt hiszem ebben az időben mondhatni tényleg szarul voltál..

soha nem értettem, hogy akkor az iskolában, bár nem beszéltünk,

miért látlak mindig olyan vidámnak?!

Erre azt a választ adtad, hogy neked van Ő és utána kurvanagy szünet után, 

mindenki más és hogy abban leled örömöd, hogy másoknak beszólogathatsz..

Igen igen, itt már nagyon is védtem..

Mert tudtam, hogy csak akkor vagy boldog úgy igazán,

ha vele/veletek minden ok.:)

Pedig hm.. visszagondolva akkor még mennyire nem is ismertelek?!:O

Aztán mikor véééégre, elmondtad hogy szereted,

először is leesett a kő a szívemről hogy nem vagyok elmebajos,

 aki beképzeli a dolgokat:$

másodszor pedig bizalmi téren, hát hatalmas dolognak számított,

ahogy a mai napig is, a részleteket úgyis érted.:D

Szóval ezek után nem sokkal össze is jöttetek, igen,

még mindig azt hiszem, hogy abban a hónapban voltál,

amióta ismerlek, először és utoljára igazán boldog.

Tudod, amikor boldognak lenni nem minden tökéletes,

de neked szerintem akkor- az volt.:)

Már sokszor mondtam hogy imádtam azt az énedet.:$

De legfőképpen azért mert tudtam boldog voltál

 és én ennek borzasztóan örültem.*-* 

illetve talán akkor meséltél a lehető legtöbbet.:D

Persze a vita.:D örök tényező volt a kapcsolatokban,

és igen igen igen igen ... ott mindig védtem.:$

De hééé, az csak azért volt, mert tudtam hogy mindent beképzelsz..:OO

Ami a mai napig nem változott.;)

Mert a fanzátiád, 

meg hogy tudod hogy úúgyis ez lesz meg azt érzi háát valami halálos.:O

Egyszerűen tudtam, hogy igen is az ő oldalát is meg kell értened,

hogy mit miért mondhat.:$

A vicces az egészben, hogy akkor még életemben soha nem láttam..:O

meg hát nem is beszéltem vele,

 de kajak jól megoldottam azt a részt, hogy bevédjem.:$

De viszont, én soha nem ő érte hanem érted tettem,

mert a környezetedben élő személyek.. úgyis csak ellene beszéltek volna.:OO

A kezesfa.;D ... a kedvenc ilyen emlékem, rólatok.:)

Mert mindig azzal jövök hogy én azt az arcot szeretném látni..

pontosan.*-* egyszerűen öröm volt rád nézni,

rá volt fagyva a mosoly az arcodra.:OO 

mert boldog voltál.:D

A rózsaszín felhőő.*-*

Aztán volt a szakítás...>.<

Újra együtt..

szakítás...

Szó szerint totálisan belebetegedtél a dologba..:/

és a kedvencem:

legyünk barátok.*-* ( -.- " )

Ennél borzalmasabbat elképzelni se tudtam volna..:OOOO

Egyszerűen nem tudtam felfogni,

hogy hogy vagy képes ennyire gyötörni magad,

mert a szerelmi életétől kezdve mindent tudtál róla..

mellette voltál.. végig... közben pedig a szíved szakadt meg..:O

Mert nincs olyan hogy szakítás után legyünk barátok...

tudod, meghalt a kutyád de azért megtarthatod...

De te mégis ott maradtál... tűrtél és tűrtél.

Idővel megértettem miért, mert szeretted.

Annyira szeretted, hogy inkább elviselted mindezt,

csak hogy a közelében lehess..

nem tudom hogy a csodás vagy a tragikus a jobb jelző rá..

(ja igen, azt meg kell jegyeznem, hogy a parazita barátnőd jön azzal,

hogy érzelmileg olyan vagy mint egy krumpli?!

Akkor ő meg olyan hülye mint egy zsák föld,

mert mindaz amit irok amik tények!

 pont nem ezt támasztják alá.. idióta.-.- na bocsi.:$)

szóval vele voltál és tűrtél.. 

én pedig a változatosság kedvéért,

akkor nekiálltak azt mondogatni.. 

hogy mondd meg neki, hogy te szeretedet,

és hogy neked ez így nem jó..

majd volt a közös szilveszteretek..

és utána az az ominózus parkos jelenet..

Akkor telefonon is beszéltünk..

Csak hogy tudd abban a pillanatban annyira utáltam,

hogy legszívesebben minden létező szarnak elmondtam volna.-.-

De rád mérhetetlenül büszke voltam,

hogy igen is megmondtál neki mindent, amit érzel!!

Majd arra már nem emlékszem hogy hogy, de kibékültetek..

aztán a következő emlék,

egy ismételten ugyanilyen nap, fél évvel később...

Brutális..

majd 4?! hónap csend...

ismételt ominózus nap.:O

Jéé, eddig rá se jöttem, de hát igen a 2011-es év már csak ilyen volt.:D

Mindig is tudtam, hogy még szereted,

de hát az a nap volt az,

 amikor már szerintem te sem tudtad magadnak tagadni..:D

Ez a nap több okból is felejtethetlen.;D

Először is, akkor találkoztam én vele először,

másodszor meg a mi jó kis kommunikációmentességünk kezdete volt, 

de ez most nem ide tartozik.:$

Szóval akkor ő lépett.. és tudom hogy neked ez rohadtsokat jelentett.*-*

Ezért sem bánom, hogy akkor az a napunk így alakult.:$

Szóval tudtad hogy végre ő tett érted és nem te őérte..

szünet

legalábbis az én emlékeimben, információimban..

Két hónappal ezután a nap után,

megjelent a Remény.:D

Legalábbis az én ismereteimben is.(:

Már akkor tudtam hogy nem csak egy barát.;)

mert az a NEEEEEEEEEM,

az nagyon is igeeeeen volt.:D

Rég láttalak annyira lelkesedni valakiért,

sőt, hát tudjuk a választ, hogy mikor és kiért...:)

Szóval kifejezetten örültem neki..

bár szokásodhoz híven,

oltottál, hogy nincs is úgy, ahogy én gondolom.:D

Bármit kérdeztem az agyamra mentél,

a csak barát mondatoddal...-.- xD

Aztán végre már nem tagadtad tovább a tényt..*-* *-*

legalábbis az akkorit.:D

Bár akkor is azt gondoltam hogy még mindig a Fény felé húz a szíved,

én reménykedtem a Reményben.:D

mondjuk tényleg nem értettem hogy jött ilyen hirtelen,

de erre azt a választ kaptam tőled:

" A hirtelen jött szerelem múlik el a legnehezebben"

szóval nem firtattam tovább a témát.:D

Mert tényleg nagyon örültem neked.*-*

és annak hogy végre boldog lehetsz .^^

Egy dolgot hiányoltam a mesélést..

mivel alig beszéltél róla..

csak hogy van megvan boldog vagy megvagytok..

természetesen bizonyos szempontok miatt, 

sok mindenről nem is nagyon mesélhettél de na..:)

Először betudtam ezt annak, hogy biztos az miatt az októberi dolog miatt van,

mármint a mi barátságunkat illetően, és ezért nem tudok semmit.:$

De aztán a kiruccanásod után sem meséltél túlzottan.:OO

Viszont egészen addig biztam a dologban, 

ameddig haza nem mentem és nem beszéltünk élőben.;D

Ja igen, most március elejénél járunk.:D

A papirocskák.*-*

Egyik kedvenc témám.:$$

Mert héé, egy barátnak ilyent nem találunk ki.;D

És az a pár óra beszélgetés végig a Fényről szólt a Remény említése nélkül,

tisztában voltam a dolgokkal.:DD

Ja de hazudok:O

" Aletta én a _____ szeretem."

( ide azért nem írtam a Reményt mint helyettesítést, mert kajak hülyén hangzik.:$)

Ezt a mondatot annyiszor elmondtad már utána hogy hihetetlen.:D

De van egy rossz hírem, nem győztél meg..:$

Szóval a papirocskák.*-* ...szia, leszünk barátok?! *-*

tudomtudom ez bunkó.:$

De akkor is.:O

Tehát tudtam már ott és akkor, hogy hol is van a szíved,

és azt hiszem akkor kezdtem el újra erőltetni a témát..:$

Na de továbbá március vége.. a megcsalás.:O

Hát fúúúú.-.-

Nekem több szempontból is lelki trauma volt,

jóó tudom neked 10000000x jobban fájt meg minden de na.:$

Mert kajak amilyen dumát lenyomott előtte 2 napig..

gyakorlatilag úgy kezeltem mint a rajongódat,

aki imád téged.:D

és hittem benne, hogyha ennyire szeret, 

akkor hiába a te szíved másé, legalább olyan valakivel vagy, aki megbecsül..

erree.:OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO

Hát a pofám leszakadt majdnem.-.-

Egyik kutya másik eb.-.-

A hattyú halála kutyakaki volt hozzá képest,

amit lenyomott azért, mert ő csalt meg téged..

vagyis ez nem igaz, mert nem csalt meg..

Aztán az ismételt telefonálásunk.. 

akkor változott meg gyökeren a véleményem,

a Reményedet illetően..

mert ha a Remény nem tesz boldoggá akkor ilyen téren ott a Fény,

akit tényleg szeretsz..

szóval miután megvolt a lelkidráma, mármint a Reménynek..

meg mindenféle terrortámadásos sztori..

te megbocsátottál neki..

Amit több okból nem értettem..

Először is, mert mi az hogy megcsal,

ami nem következett be, de ha lett volna rá lehetősége..

2.. hazudott..

Ha igazán szeretne, mármint ez így hülyén hangzik,

szóval szeret imád mert kellesz neki.

De ha tényleg szeretne, úúgy ahogy te a Fényt,

akkor soha az életben nem csinálta volna ezt,

mert rohadtjól tudta, hogy neked ez elved,

hogy 2 dolog van amivel téged tényleg meg lehet bántani..

mégis megtette.. és 2 hónap után?!

De hát jó, mindenkinek megjár a második esély,

mármint kurvamindegy ám hogy én adok e neki esélyt vagy sem.:$ xDD

csak na.:$ 

Majd ismét leutaztam.. és újra találkozunk.;D

Hát igen, azt hiszem akkor már nem volt kérdés,

hogy kit is szeretsz igazán, sőőőőőt,

hát ki is mondtad.:OOOO

Ezért is vagyok kicsit mérges rád..:O

Emlékszel amikor arról beszéltünk hogy mi lenne ha meghalnál?!

Hogy akkor mondjam meg a Fénynek.. a mit is?!

Ja, igen.;) miért kell erre addig várni ameddig meghalsz?:O

Miért kell túl későnek lennie?!

Továbbá a vágy, hogy jöjjön a Remény nem volt már akkora óriási..

és lám, én bevonzva a rosszat mondtam hogy mi lesz.:O

Őszintén szólva én ezért is nehezteltem rá.:$

Mert kajak kellemetlen helyzetbe hozott téged.:OOOO

Na de haladva tovább..elérkezünk a jelenig.;D

az az ismételt ominózus nap..amit inkább most kihagynék....

szóval a lényeg! láttam azt az arcot, amit annyira vártam.*-*

ahogy ott nevettél..válasz volt minden egyes kérdésre.;D

ezért is fáj talán annyira a további része...

Tehát most már ott tartva hogy tisztában vagyunk,

hogy is állsz lelkiekben a Fénnyel és a Reménnyel..

tartunk a napoknál..

én nem vagyok vevő a fantáziavilágbeli mesékre,

a hazugságokra meg végképp nem..

és megint képes volt rá..

mikor egyszer már tudta hogy mennyire fájt neked amit tett...

és most is csak önző célból hazudozott..:OOO

Ennél jobban meg végképp nem tud idegesíteni semmi..

meg ez az egész téma annyira önzőség hogy az már siralmas..

és most is mi megy?!

A hattyú halála..:/ ő szegény...

Valahogy mindig elfelejti hogy nem ő az áldozat, hanem te.;)

Jaahj elfelejtettem az egyik kedvencemet..:$

a nagy Ő.;D

tudjuk, hogy nincsenek véletlenek..

a Fény rendelkezik alapból mindennel a nagy Őd karakteréhez..

míg a Remény vesz neked egy macskát.;)

mindig a jeleknek élsz, ez nem az?!:O

Vagy az, hogy közös jövő ház esküvő?!

Tudom hogy te is hiszel benne.. 

csak félsz, félsz hinni és félsz csalódni..

már megértettem a Remény szerepét is..

de ő is csak kifogás...

minden csak kifogás.:OOO

Szerintem valójában az egész nem ér semmit,

ha nem vagy boldog.

Ezért mondom el akár napi 5x is ezeket.:$

Mert te igen is megérdemled azt hogy boldog legyél..

héé.. a Remény sem jobb a Fénynél...

Tehát ezért hiszek még mindig inkább a fénybeli boldogságodban..

az pedig, hogy legyen valaki, a tudat hogy nem vagy egyedül..

csak ideig óráig elég..

Tudom hogy nem vagyok jó barát,

sőt, kifejezetten gáz vagyok..

de te viszont nekem a legjobb barátom vagy,

így akármilyen köcsögség is mindez,

nem tudok..egyszerűen nem.. és nem is akarok hazudni neked,

nem tudlak támogatni azokban a dolgokban amik nem helyesek..

És ezt tényleg neked kell tudni, mindent,

a Te életed, neked kell döntened úgy alakítani ahogy akarod..

én mindig maradni fogok..

csak egyszerűen azt szeretném hogy merd megélni az életed!

(pont én modnom tudom.:$)

boldognak kell lenned, igazán boldognak...!!!

Ne pazarold ezt a kevés idődet olyan dolgokra,

amikről tudod, hogy úgyis veszett ügyek..

Te vagy a legkitartóbb ember akit valaha ismertem,

felnézek rád és arra az emberre aki vagy! (ne vágj fejet.;)

Ne azt az utat válaszd amit helyesnek találsz,

hanem amin tudod hogy a végén boldog leszel..

gondolj a nagymamádra... ha még x év után sem a papádra gondol..?!

Hééé, ha látod a Fényt, miért van szükség a Reményre?!

Ui: valójában kajak semmi közöm ehhez az egészhez, mert a te életed és végképp lényegtelen az én véleményem, csak egyszerűen szeretlek és fontos vagy és na:$ nem azt mondom hogy befolyásolni akarlak mert hát nem is tudlak igazándiból, hanem muszáj volt így 1 milliárdszorra is leírnom a véleményem arra a kérdésre h miért foglalkozom én ezzel egyáltalán a válasz az, h ami neked fontos az nekem is szal.:$ jaa és igen, elhiszem h utálod ezt bennem.:$$ és megértem ha haragszol is meg minden ilyen.:s :/ de...:$

Rezeg a léc.. újra.

Imádott Földrajz.*-*

Hajnalig nem tudtam aludni,

rajtad gondolkoztam..

pontosabban hogy hol is rontottuk el mi ezt..

kerestem az okokat a magyarázatokat..

hogy ki által utáltalak meg ennyire..

aztán rájöttem.;)

Először úgy gondoltam, hogy az első pillanattól..

De mint eszembe jutott, elsőbe a te részed ment a legjobban..

és a gondok ott kezdődtek, mikor

Marika néni Ön vette át a Marcsi néni helyét...

azt hiszem akkor utáltuk meg egymást..

Aztán miért is ne,

a sors egy földrajz szakos osztályfőnökkel áldott meg...

Ez alatt az évek alatt lettünk leginkább rosszba,

hogy miért?!

A válasz, az hogy mert nem érdekeltél..

Természetesen az ovis lexikális szinten igen..

De egyéb hülye dolgaiddal nem..

elég volt tudni mi merre van mi hány fokos,

meg azt hogy hol mennyi az idő és a hőmérséklet..

ilyen extra dolgok egyszerűen lepörögtek..

aztán továbbá a sors szeretete..

a gimibe is földrajz szakos osztályfőnököm lett...

és hogy azért a dolog teljes kört alkosson

itt, a Fáyban is földrajz szakos a drága of.*-*

Szóval nem tudom mi a szarért kísértesz...

Legszívesebben sírnék érted?!

Mert kurvára nem akarom,

hogy az legyen mint tavaly..

mert már a gondolatától is hánynom kell érted?!

Egyenesen irtózom a tudattól,

hogy esetleg megbukok és pótvizsgáznom kell..

rosszul vagyok tőle..

Egyenesen szánalmas vagyok,

de azokba a dolgokba hogy mennyire,

és hogy átkozom magam ezért, már bele se megyek..

Tudom, hogy még van lehetőségem javítani..

De mi van akkor ha nem fog sikerülni?!

És tényleg megint megbukok?!:OOO

Hát ez valami katasztrófa..

Ez az utolsó évem veled,

kérlek ne nehezítsük meg egymás dolgát...

hadd szabaduljak meg tőled.. egy életre...

De közben meg ahj..

már hánynom kell az egész ügytől..

Nem fogom hagyni hogy uralkodj felettem.:OO

Ha bele döglök is és minden órán felelnem kell,

hogy meglegyen a 2 egész akkor is fogok..

Mert nem fogsz tönkre tenni!!!!

Ja és természetesen..:)

Kedves 447_:) neked viszont tényleg nagyon köszönöm a tegnapit,

ha nem lettél volna, ennyi mindent se tudnék.:$$$

fel a fejjel, hidd el te egy csodás ember vagy, aki csak jót érdemel.*-*

Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, fénylő színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki nézi. Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő és beleszeretett. Az ámulattól tátott szájjal figyelte a repülését, a szíve hevesebben vert, a szeme szerelmesen csillogott.

Egyszer megkérte, hogy hadd repüljön vele, és átszelték az egész égboltot, teljes harmóniában. A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat. De egy napon arra gondolt: mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni? És megijedt. Félt, hogy más madárral nem fogja ugyanezt érezni. És irigykedett, irigyelte a madarat, amiért tud repülni. És egyedül érezte magát. És azt gondolta: "Csapdát állítok neki. Ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem."

A madár szintén szerelmes volt belé, és másnap megjelent, ahogy szokott, de beleesett a csapdába és fogoly lett. A nő kalitkába zárta, és egész nap nézte. Most már mindig vele volt szenvedélyének tárgya, és mutogathatta a barátnőinek, akik azt mondták: "-Neked aztán mindened megvan."

De szép lassan különös átalakuláson ment át: most hogy teljesen övé volt  a madár, és nem kellett állandóan meghódítania, kezdte elveszíteni a lelkesedését. Mivel a madár nem repülhetett, nem tudta kifejezni létének értelmét és lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását és megcsúnyult. A nőt már nem érdekelte többé, s csak annyira törődött vele, hogy enni adjon neki és tisztán tartsa a kalitkáját.

Egyik nap elpusztult a madár. A nőt elfogta a bánat, és éjjel-nappal rá gondolt. De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor először meglátta boldogan repülni a felhők között. Ha elgondolkodna, rájönne, hogy ami annak idején rabul ejtette a szívét, az éppen a madár szabadsága volt, szárnyainak dinamikus mozgása és nem a külseje.
A madár nélkül az ő élete is elveszítette az értelmét és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá.
- Miért jöttél?  - kérdezte a halált.
- Hogy újra együtt repülhess a madaraddal – felelte a halál. - Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted volna és csodáltad volna, most viszont még ahhoz is rám van szükséged, hogy újra találkozhass vele...

Valahogy te hülye érettségi nekem soha nem akarsz összejönni.:D

De nem fogom hagyni, hogy úgy kiakassz mint az angol.;)

Mert épp hogy összekapartam magam te újra támadtál.:O

Nyugi, már megvan ellened a taktikám..*-*

Június 21-22..már várlak..

mert hiszek benne, hogy utánad minden csak jobb lehet.*-*

Viszont köszönet.:

 István bácsi.*-* a legkedvesebb általános iskolai tanár.:D

Emlékszem mennyire utáltam az óráira járni, mindig hisztiztem,

sőőt soha nem fogom megbocsátani magamnak mikor meglógtam,

éés a szemébe hazudtam..:/ dee azt hiszem,

 informatikai tudásomat igazán Önnek köszönhetem.:D

Fellegi Tanár úr.:)) ami a gimis órákat illeti.. a van barátod?!

nincs?! nem is lesz.:O mondatokat juttatja eszembe.:D

Bár maga volt a szigorúbb, mégis mikor eljöttem,

Öntől kaptam egyedül egy emléket..amit még mindig féltve örzök..:D

Bene Tanár úr.:D azokat az infó órákat nem lehetett nem imádni.:O

A legjobb tanár volt akivel valaha találkoztam.:D *-*

Emlékszem minden órán chateltünk azon az új hülyeségén.:$

a H1N1ről.:D meg állandóan megengedte hogy firkáljak azon a bigyón,

mi is a neve!? Elektronikus tábla?! nem tudom, de mindegy, szal azon.:$

Talán akkor voltam életemben először és utoljára kicsit kiskedvenc.:D

..aztán a sors jól hátbaszúrt..

a sok jó tanár után megáldott magával..

Kedves Harald Tanár úr..

hát maga nem fog hiányozni.xDDDD

jó tudom ez bunkó volt, de még mindig nem tudja a nevem,

szóval kétlem hogy én fogok magának.xDDDD

Az összes létező önbecsülésem kiölte belőlem..

ahogy az informatika szeretetét is.. na meg az hogy megbuktatott..

hát arról inkább nem is akarok beszélni..

tudja mióta vártam ezt a pillanatot hogy megszabaduljak magától?!

Természetesen nem kívánok önnek rosszat..

Foglalkozzon csak a GPSével, a Samsung Galaxyával, a tabjával és az androiddal..

hisz ezen kivül nem sok mindenről tud beszélni.;D

Jaa és a hülye billentyű parancsaival meg a commanderrel..

csak hogy megsúgjam én az érettségin NEM HASZNÁLTAM

egyik se..háháhá.xDDDD na mindegy..-.-

Szóval magának csak azt köszönöm, hogy végre elköszönhetünk egymástól.*-*

Ja és igeen.. közlöm a facebookhoz nem kellenek excel parancsok.:P

Szóval drága imádott és egyforma szinten utált informatika..

kösz hogy voltál meg hogy leszel..

de én most már nem kérek belőled, egy darabig biztosan.;D

INFORMATIKA ÉRETTSÉGI (N)

Nem tudtam sírni.;)

A kedvenceim voltatok..

A kedvencből is- a kedvenc.

Csodálkoztam is volna,

ha happy enddel fejezitek be.;)

Mérges vagyok..-.-

Mert megvolt a pillanat,

a lehetőség a boldogságra.:O

Aztán mi történt?!

Semmi.

Mert nem megy.;)

Aztán végül Lexie,

te mégis megtettél mindent,

ami pontosan semmit nem ért..

De azért Mark, egynek örülök,

kellő bűntudat fog kisérni

és én láthatom majd azt,

ahogy fáj..

és az a pillanat,

mikor meghal és úgy gondolja,

hogy nem szeretted,

azt hiszem kellő fájdalom volt.;D

De azért az a megnyilvánulás,

amit Arizonának mondtál:

"Nincs is szükséged rám,

Lexie vár rám,

én jól megleszek."

Hát igen, de tudod néha élni nehezebb.;D

És mivel köt a szerződés,

így szépen szenvedsz nekem a képernyőn át.*-*

Csak mert, ezt elbasztad.;DDDDDDD

Megleptél..:O :D

Először is mesélni szeretnék kicsit.:)

Anyával csütörtökön voltunk shoppingolni,

ami azért érdekes mert hetek óta könyörgök neki.-.-

Mégse akart soha elmenni, de aztán most mégis.:O

Aztán ugye jártuk a boltokat..:)

Amikor is a takkoban megtaláltam "a karkötőt" *-*

Mondtam anyának, hogy ez nekem kell.:O

Mert júúhj, ez olyan én.:D vagy nem tudom..:D

Aztán végülis nem vettem meg,

mert rájöttem hogy van vásárlási kártyám,

egy másik boltba ahol csomó bizsut vettem..:D

(...)

Aztán pénteken, mikor odaadtad az ajándékomat,

amit tegyük hozzá rohadtul nem akartam.;)

hogy még a gondolattól is írtóztam,

és azon morfondíroztam hogyan tudnék meglógni a suliból:$

mert utálok utálok utálok ajándékot kapni.-.-

főleg úgy, hogy tudok róla hogy kapni fogok:O

na de amikor megláttam hát elkezdtem szakadni.:$

El is mondom miért,

mert ugyebár előtte bementem,

és kérdezted h mit vettem?!

Én meg végig mutogattam azokat, 

amiket vettem és elképzeltem, hogy mi lett volna,

ha mégis megveszem és nagyba mutogatom...

hát kurvagáz lett volna.xDDDDD :$

Na mint tudjuk, nincsenek véletlenek.:D

Szóval mikor megláttam a karkötőt..

:OOOOOOOOOOOOOOOO

Ezt nem hiszem eeel.*-*

Kajak úgy meglepődtem..:D

Mert nem is mondtam neked semmi ilyent és hopplá..:D

Ahogy anya mondaná, bevonzottam.*-*

Vagy telepátia volt?!:D

Nem tudom, de fúú, hát nagyon örültem.:$

Na de a leveled..hmhmhm.:)

Már az első sora úgy felcseszett,

hogy azon gondolkoztam hogy visszaadom:O

Vagy hogy nem vagyok hajlandó ezt elolvasni.-.-

De reménykedtem benne,

hogy nem leszel végig ekkora idióta.:$

és hogy megjön közbe az eszed.:D

Mert kajak szarul esett az az első mondat...

Soha nem voltam az az ember, akitől félni kéne..

és tudom, hogy te tartasz tőlem, a véleményemtől..

vagy ahogy te mondanád az oltogatásaimtól..

Csak tudod az a baj, hogy én ezeket nem érzem annak.:O

Hanem pusztán a véleményemet mondom el..

de hogy megütnélek?! .. és ezt ne üsd el azzal, hogy vicc volt..

na de tovább a levélben.(:

Rengeteg minden történt.. 

De egy dolgot soha ne felejts el,

amit elértél az életedben,

mindent, csak magadnak köszönheted,

ezt ne nekem köszönd,

én tényleg nem tettem semmit,

csak is saját magadnak.(:

Valójában egy írtó hosszú utat jártunk be.:D

Ahonnan indultunk és ahol most tartunk,

legalábbis a te életedet nézve biztosan.:D

Utálom hogy komplexusaid vannak velem szemben.:O

Értsd ez alatt azt, hogy nem ismersz igazán,

illetve hogy simán átvágom a fejedet a hangulataimat illetően,

és csak akkor tudod hogy igazán 

hogy vagyok ha én is akarom.:$

Vagy ha baj van nem mesélek..

De én már csak ilyen vagyok.:D

Ha érdekel a véleményem, 

a mi barátságunkhoz, azt hiszem ennyi elég belőlem.:$

De büszke vagyok rád, hogy egyre jobban elfogadod ezt.:)

Hm.:D Az a mondatod hogy én tanítottalak meg küzdeni..

hát hogy is mondjam jelen lelki helyzetemben sokként ért.xD

Mert tudod ha tőlem tanultál hááát..

akkor nem hiszem hogy olyan sokat fogsz elérni a kitartásoddal.>.<

Az életedről annyit, megérdemelted hogy végre révbe érj.:D

Csak tanulj meg boldog lenni.:D

Ne keresd a hibát héé, hanem igen is élvezd.*-*

Büszke vagyok rád.

Legyőzted önmagad.. legyőzted az akadályokat..

ledöntötted a falakat.. egyszerűen megszülettél te.

A személyiséged.*-*

Már ne foglalkozz a múlttal.. álmodd tovább a jövőt!

Sok köszönettel tartozom neked,

amit talán eddig soha nem is említettem igazán,

mert tudod mikor megkértelek hogy ne beszéljünk a dolgokról,

te szavak nélkül, a csendben is mellettem voltál,

ami azt hiszem rengeteget segített,

megtanultam csendben küzdeni, magammal-magamért.:)

Hogy hogy leszünk mi 20 év múlva?!

Nem hiszem, hogy napi kapcsolatba leszünk sőőt,

de ha évente egyszer összefutunk,

úgy hogy 365 napig nem tudunk egymásról semmit sem,

akkor is ott fogjuk tudni folytatni, ahol abbahagytuk.!

Szeretlek.♥

Köszi szív, hogy te is kiutáltál.xDDDD

Háháháháhháh.xD

hé drága szív,

soha nem hittem volna,

hogy te fogsz először cserben hagyni..;)

Bárki bármikor megkérdezte volna,

hogy válasszak ész vagy szív?!

téged választottalak volna.

Nem is tudom már miért, de téged.

Erre te ellenem fordulsz?!

Csalódtam benned..

Soha nem hittem volna,

hogy egy hülye levetkezözős vizsgálatból,

te fogsz kisülni.xDD

Nem éreztem, hogy baj lenne,

hogy valami nem lenne rendben..

Vagyis de,

akkor már éreztem, hogy valami nem oké..

és mikor feltette a kérdést,

hogy voltam-e már kardiológián?!

Nem fogod kitalálni ki jutott eszembe..

Christina Jang a "kardióisten"

Grace Klinika.*-* xDD

Nem is tudom mit mondott pontosan.?!

Mert nevetnem kellett..

egyszerűen csak nevettem.:D

Szív, bazd meg magad.;D

utállak.:D

Utállak mert cserben hagysz,

csak mert én azt mondtam nincs szükségem rád,

a fenébe iss..

félek!

Cseszd meg magad..

talán te lennél a fény!?

Aki megment,

a faszt, max elviszel innen..

Nem érzem, hogy bajom lenne veled érted?!

Sőt, soha nem gondoltam arra,

hogy bajom lehet veled.

Akkora nagy gondokkal foglalkoztam eddig,

de az, hogy pont te akarod megadni magad..

hát nem jutott volna eszembe.-.-

Csak tudod kurvaszar ám, 

hogy 17 év után meguntál..

és nekem még van vissza 88 évem, 

szóval köszi.*-*

Aranyos tőled..

Mondanám, hogy leszarlak,

de asszem ideje lenne foglalkoznom veled,

Mert nem igazán akarok meghalni még.

Nem értelek téged sem sors,

mit tettem, amiért mostanában sorozatosan büntetsz,

ennél jobban nem utálhatom már magam,

most már a saját szervezetem is eldob magától,

kezdve a szívemmel.xDDDD

bum-bum-buuuum-bum-bum-buuuum.:D

egyszerűen baszódj meg.*-*