Te leptél meg!
..köszönöm.

"Aletta nagyon megleptél engem

(...)

most végeztem a blogod olvasásával..és be kell, hogy valljam hiába vagyunk 2 éve o.társak beszélgetünk erről arról azt hittem hogy legalább egy kicsit ismerlek. de most rájöttem, hogy egyáltalán nem. és ezt most nem rosszból írom

(...)

sokszor volt fura megjegyzésed a halálról, meséltél 1-2 dolgot Marcaliról, a barátaidról, anyukádról. de ezek mind semmik azokhoz képest. most h elolvastam úgy érzem h talán most egy kicsit megismertelek. hiszen mégis csak a "fejedben" olvastam. és az h suliba órán

ha arra nézek és látom h mosolyogsz és jól érzed magad

egyszerűen nem látni mind azt amit te eddig átéltél

és le a kalappal előtted

(...)

köszönöm, hogy felnyitottad a szemem az életről"

Hogy őszinte legyek, ezeket a dolgokat pontosan én is így érzem, 

..akartam hogy így legyen, azt akartam hogy mindenki így ismerjen.. 

ennyire.. amennyire én akarom..

De az, hogy te minderre rájöttél, igazán meglep..

örömmel tölt el?!..azt hiszem igen.:)

Olyan érdekes, mert soha nem hittem volna,

hogy te leszel az első Sopronban, 

aki szembesül ezekkel a dolgokkal..

aki megérti illetve összeköti a szálakat..tényleg köszönöm!

Az pedig hogy nem ismersz, hm, hidd el, amennyire szükséges, annyira igen.

Mert mint már sokszor mondtam, engem csak egy valaki ismer igazán.:))

(igen Kedves 447_:), te vagy az az egy, ha hiszed ha nem.:)

Ui.: Tudom, hogy rettegsz a haláltól, de mint mindenkit egyszer minket is utolér..

ha akarjuk ha nem.. ezért egyszerűbb nem gondolni rá.:)