Az ok, a döntő tényező,
olykor egy cselekedet elbírálásánál.

Lehet hogy már meséltem,

de azt hiszem nem baj ha ismétlem önmagam néha..:$

Hisz ezek az emlékek,

azt hiszem örök nyomot hagynak..

Anyának az élete,

körülbelül 8 éves koromig nem állt másból:

cigi, pia, pasik, szex, bulik

Egyik nyáron,

a mama kiment a papához Németországba,

meglátogatni, meg hogy egy kicsit kettesbe legyenek.

Anya, hogy ne unatkozzon,

az amúgy is szar helyzetben lévő új barátját hazahozta.

Tudod, erről az emberről mi soha nem beszélünk,

nálunk ő az ügyeletes ne mondd ki a nevét..

De hogy miért is?!

Mert minden nap bezárt engem a szobába,

és anyát nagyon nagyon elverte.

Visszagondolva, 

kajak rendes volt tőle,

hogy nem kellett végignéznem,

de hallani hallottam..

Akkor már kinőttem abból, 

hogy mindig közbelépjek,

az éppen elmentem onnan helyzetek voltak..

De akkor nem tudtam elmenni,

csak hallottam..

Könyörögtem, mindent megpróbáltam,

hogy jussak ki a szobámból és segítsek anyának..

De nem ment.

Egyik alkalommal,

annyira megverte, hogy eltört anya gerince.

Igen, az egyik csigolyája..

(és tudod mi a vicces,

a mai napig nem haragszik rá,

és én vagyok a szar szemét mert én utálom.:)

Szóval ez ment jó pár hónapig,

és senki nem tett semmit.

Aztán a mama kapott egy hívást és visszajött,

az irónia kedvéért pont ütötte anyát,

szóval a mama annyira kiakadt,

hogy nekiment az illetőnek és kidobta,

majdnem megfolyotta, meg ahol csak érte csapkodta.

Valójában félnem kellett volna a mamától is,

mivel ő sem volt különb nála,

hiszen megvert egy embert..

de akkor ő lett a hősöm.*-*

És hogy miért is meséltem el mindezt?!

Mert akkor fogadtam meg,

hogy többet senkinek nem fogom hagyni,

hogy anyához csak egy ujjal is hozzáérjenek!

Illetve, hogy hasonló helyzetekbe én is úgy tudjak cselekedni mint te.

És bár ez cseppet sem hasonlít a te tegnapi incidensedre.

Amit kiakarok hozni belőle, hogy te csak megvédted a testvéred,

aki fontos számodra... 

ezért tényleg nem hibáztathatod magad.:)

Mert nem a saját szórakozásodra, ok nélkül tetted.

Helyesen cselekedtél, mert nem tudhatod, 

hogy mi történt volna ha nem lépsz közbe...

SOHA! nem leszel olyan mint az apukád.

Sőt azért sem lehet igazán szólni,

ha pont apukád kap tőled néha,

mert a sok sok évi harag és rossz emlék,

érthetővé teszi hogy néha eldurran az agyad.

De ettől még egyáltalán nem vagy rossz ember.:O

Szerintem nem változtál és nem is kellene változnod.:O

Mert igen is csodás vagy.*-*

ha elismered ha nem.

És ez tényleg jó cselekedetnek minősül.:O

Ezt csak azért is hidd el,

 mert a gyerekkori csodás emlékeim után,

elhiheteted hogy nem sok ember utálja nálam jobban az erőszakot..

Ja igen végszóként.. hogy is írtad a könyvbe, 

amikor rólam és a szar emberről volt szó,

öhm, hogy az emberrel az a baj,

hogy ha sokszor elmondják nekik ugyanazt,

akkor azt el is hiszik és tényleg olyanná válnak?!

Hát csak hogy tudd, te nem fogsz.:O

A lehető legjobb barát vagy.*-* és hasonlóan jó ember is^^

Büszke vagyok rád és te is büszke lehetsz magadra!!!

Mert szeretetből és bosszúból elkövetett döntéseknek a vége ugyanaz is,

az indíték által minden megbocsátható..:)

Gossip girlS *-*

Ezt a képet akkor alkottam titokban rólatok, 

amikor reggel a tanárok gurultak haza,

mielőtt kiakadnátok, de kajak tetszett..:D

Mert olyan Ti-s Mi-s.*-*

Bár mint már sokszor elmondtam jó bunkó módon,

hogy csak egy szóba kerülne és költöznék vissza

 semmi szomorúság és gondolkodás nélkül,

mégis ha már a sors egyszer így hozta,

remélem tudjátok hogy örülök, hogy megismerhettelek titeket.:D

Bár szerintem még mindig nem vagyunk pletykásak.:OO

Mert a pletyka ha a saját érdekedbe általakítod..:O

Nekünk csak mindenről véleményünk van.(H) :D

A másik kedvencem,

hogy ha mélyebben belegondolunk nem is vagyunk barátok.xD

Mármint értitek, bizonyára mire utalok,

mindenkinek megvan a maga társasága,

barátai akikben megbíznak,

mégis együtt is tudunk maradandót alkotni.*-*

Felejthetetlen pillanatokkal gazdagodtunk.:D

Ebben biztos vagyok.^^

A kutyától az óriáspókoktól a büdöstől a fagyiig..

háháháhá.xDDD annyi élmény,

hogy holnaputánig mesélhetnénk róla.:D

Amennyire nem akartunk elmenni,

amennyire lefikáztunk az egészet,

annyira jól sikeredett a végére..:D

És készüljeteek. mivel szeptemberben is folytatjuk ..*-*

de akkor már kész tervekkel.:O

Ui.: igen, én is büszke vagyok magamra hogy nem kockultam, főleg hogy előtte 4000x elmondtátok hogy elveszitek tőlem a telóm... de elárulok egy icipici titkot.:O nem volt netem.:/ csak ausztriai.-.- szóval ez az oka.. de azért örüljetek a fejeteknek.:O xD

Érdekes vagy.

Pontosabban nagyon fura..

kb 2 hete kaptam egy ilyen üzenetet:

Aletta :D ne haragudj, képtelen vagyok msnre menni, bebasztam, bögök és kurvaboldog vqgyok. :D holnp meslélek, ha képes vagyok suliba menni. ;D szeretlek ♥ aludj jol :))) ♥

... aztán tegnap:

muszáj megosztanom veled, hogy egész du bőgök. :D ne kérdezd miért, mert nem tudom meghatározni :D és ne is hívj fel, mert úgysem tudok beszélni. :D jól vagyok. csak remélem tudod, hogy szeretlek, és hogy ne haragudj, ha valamivel valamikor megbántottalak :) és most már jól vagyok. :D és most megyek Sopronba, és iszok :D jó legyél! :D ♥ 

Félre ne értsd, nem oltogatni akarlak,

de ez valahogy nem normális.

Mármint sírsz - bőgsz - iszol és szeretsz..

Valahogy ez a 4 dolog nem jó így egyszerre..:O

Szedd egy kicsit össze magad!

Nem szar az életed..

vagy talán az érthető, hogy nem tudod miért sírsz?!

Dicséretes 5 lett az összes érettségid..

vége a nagy stressznek. 

Fejezd már be ezt az önsajnálatot..:O

Tudod mostanában marha flegma lettél,

így sokaknak az agyára mész,

de nem értelek,

mert nem voltál ilyen, sőt velem sem vagy ilyen.

De mégis ne gondold,

hogy attól hogy úgy csinálsz,

hogy téged semmi nem érdekel,

akkor minden jobb lesz,

mert mindketten tudjuk,

hogy ez hazugság..

Képes voltál egy olyan mondatot benyögni,

hogy jahj mi lesz ha nem vesznek fel az egyetemre,

persze kell előre gondolkozni de ne felejtsd el

hogy van még 2 éved...

Miért kell mindenen agyalni?:O

Jó tudom, pont én mondom ezt, de akkor is..:O

Nyugodj meg végre és racionálisan és összeszedetten élj.

mert ez tényleg nem normális..;)

Mosolyt csalt az arcomra.:')

Épp kint ültem az udvaron a suliban,

az egyik érettségi tételen agyaltam,

amikor jött egy sms.:)

Először is meglepődtem,

mert én soha nem kapok smst,

csak a vodafonetól..

és valami szökéses izét láttam,

de a telóm rögtön betöltötte, így csak később jöttem ráá..:D

a szöveg:

"szia Aletta drága, épp itt csücsülünk ének órán a Vióval és egyszer csak egy furcsa gondolatom tánadt: Írjunk az alettának...úgyhogy írtam, puszillak szép napot. zsó és vijo."

Szökésbuzim:D Mindig is olyan hülye maradsz,

mint voltál.*-* ..ezt megállapítottam.:O :D

Így egy jó nagy röhögés után...

mosolyognom kellett.*-*

Nem tudok, vagy nem is akartam, akarok mást mondani.:)

azt hiszem, ez egy mosoly volt.:)

ami többet mondd minden szónál..

köszönök nektek.^^

Mert tudjátok,

igen is ezek a pillanatok tesznek széppé egy kibaszottszar napot!(L)

Túléltem-túlléptem.*

Hogy őszinte legyek hozzád anya,

nem is akarom, hogy tudj minden gondolatomról,

legalábbis arról nem,

amit ide leírok..

De valahogy mégis ki kell "beszélnem" a dolgokat.:)

Valójában semmi nem változott sőt.

Csodálkoztam is, hogy a napokban megint képes voltál arra,

hogy megismételd azt a mondatot.:

"Nincs benned semmi, ami miatt szeresselek,

nem tettél semmit ami miatt kellene."

Fájt és haragudtam, szavakat nem találtam..

Aztán tudod mit történt?!

Egyszerűen elöntött a szeretet,

hogy akármit is mondtál,

én mégis annyira..nagyon szeretlek.

Ezen gondolkoztam sokat,

hogy mégis mennyire hálás vagyok a sorsnak,

hogy itt vagy nekem!

Hogy akármilyen is lettél,

itt vagy!

Nem haltál meg akkor,

anno 10-12 éve.

Lehet nem becsüllek meg eléggé,

de te sem engem.

Mert miután mindez megtörtént.

Tegnap sikeresen elérted,

hogy héé, azt hiszem tényleg nem fogok benned megbízni,

és nem fogok veled túlzottan kommunikálni.

Mert zsarolsz állandóan lelki terror alatt tartasz minket.

Nem volt igazad, tegnap nem.

Az Árminnal szemben lehet, de velem nem!

Mész a diliházba meg öngyilkos leszel?!

És?!

Mi van ha egyszer én fogom ezt mondani?!

Csak tudod kettőnk közül,

én leszek az aki szavak helyett,

tettekkel fogok lépni.;)

Soha érted, soha nem fogom neked ezt elfelejteni.

SOHA.

Mert tudod vannak olyan dolgok,

amik megbocsáthatatlanok.

.. és tudod akármennyire szeretlek,

ez akkor sem változtat a tényeken.

..rűgj belém újra és újra,

napról napra minden szóval.:)

Mert tudod.. minden nap csak egy kicsit ölsz ki belőlem..

és a végén, tényleg elfogyok..

de csak feléd.

Mert ezek a szavak csak arra  jók,

hogy még inkább tegyek az ellen,

hogy egy pillanatig se legyen igazad.

Mert ameddig a legnagyobb problémád velem,

hogy kibaszottul lusta vagyok és semmit nem segítek,

illetve hogy néha van egy pár bunkó megjegyzésem,

addig NEM VAGYOK ROSSZ EMBER.

legalábbis amennyire te mondod addigra tuti nem.;)

Mert nem iszom, nem cigizem, nem drogozom,

nem loplak meg, nem hazudok, nem vagyok kurva,

nem lépek meg itthonról sőőőőt soha nem is megyek sehová.

Addig igen is nem vagyok rossz ember.

Van egyetlen egy barátom aki igaz és a legjobb is.*-*

Vannak ismerőseim akiknek fontos vagyok.;)

Van két imádott kutyám.*-*

Van két testvérem akik igen is szeretnek.

Van egy papám akinek én vagyok a " szeme fénye, az arany csillaga a tündérbogara"

Van egy mamám akinek pedig én vagyok az imádott unokája..

Van egy unokatestvérem ..az egyetlen egy,

akivel most végre lehet mondani, hogy van kapcsolatom.:D

úgyhogy ha ennyi embernek jelentek valami kis keveset,

akkor szerintem ekkora lelketlen fos nem lehetek mint amilyennek mondod.;D

Persze lehet utálni sőőőt én is utálok igazán sok mindenkit,

de ez az élet rendje.:D

Ha én elfogadlak olyannak amilyen vagy,

akkor szerintem te is elfogadhatsz olyannak amilyen vagyok,

ha pedig ez nem megy,

akkor azt hiszem nem velem van baj,

hanem veled.

Örülök hogy élsz és hogy vagy,

de tudod néha elgondolkozhatnál azon,

hogy minden szónak mennyire nagy ereje van,

mert tudod én soha nem felejtek..;)

Pontosan.*-*

Végre egy kép, amivel teljes mértékben egyetértek.:D

Mondjuk hozzácsatolnék még pár jelzőt, a négert vagy a kövért.

De a koncepció a fontos ami, 

valljuk be, megmásíthatatlan.

Mert ezek TÉNYEK.

Ezen vagyok legtöbbször, leginkább kiakadva,

hogy ha tényekről van szó, hogy lehet megkérdőjelezni bármit is?!;)

Nem tudom, nem is érdekel.

De ezért undorodom mindenféle megjegyzéstől.

Mert igen is, csak rá kell nézni a képre, és ott a válasz.;)

Egy kis Mennyország..?!

Találóbb lett volna inkább,

az egy kis pokol elnevezés.

Nem mondom, 

hogy valami eszméletlen nagy filmnéző lennék,

de láttam már jópárat,

tudtam nagyon lelkesedni és nagyon leszólni is, 

ha arról volt szó.

De ez a film,

hát egyenesen nem tudom mit nem váltott ki belőlem.

Sehogy sem tetszik.:O

Pontosítok, sehogy nincs jó megoldás benne.

Bárkinek a karaterét nézem,

a vége rossz,

hol kicsit kevésbé hol jobban de akkor is rossz.

Egyszerűen nekem nem jön le a tanulság.

Az, hogy élni akar és nem küzd?!

Ez tényleg megérthető.

A szerelem is érthető.

a Barátok reakciója is érthető.

dee így összeségében..?!

Nem, egyáltalán nem.

Mert valójában nem egy Szerelmünk Lapjai féle kasszasiker,

sőt talán semmi extra ez a film,

.. és csak túl késő van már,

de egyszerűen dühít,

hogy nem tudom a mi lett volna ha-ra a helyes választ..

Talán tényleg vannak dolgok az életben,

amikre nem lehet magyarázatot adni,

egyszerűen csak vannak..

De én egyik ember helyzetébe se tudnám magam elképzelni..

és bár az élet múlandó,

akkor sem akarom..

nem akarom, hogy a gyerekem előbb haljon meg mint én,

nem akarom, hogy a szüleim előbb haljanak meg mint én,

nem akarom, hogy életem szerelme végignézze ahogy leépülök és ápolgasson,

nem akarom, hogy életem szerelme előbb haljon meg mint én,

nem akarom, hogy a barátaim előbb haljanak meg mint én,

nem akarom, hogy végigkeljen néznie bárkinek is a halálom,

nem akarom, hogy bárki is sajnáljon,

szóval egyszerűen nem tudok jó választ erre a filmre...

..de a halál, nem akarat kérdése..

és én csak azért fohászkodom,

hogy ha már egyszer jönnie kell,

akkor gyorsan jöjjön, hogy felfoghatatlan legyen és ne tudjak róla előre...:)

Mert igen, mivel az élet rendje, az út vége,

így egy végső kívánságnak ez nem tökéletes?!

Ja igen tee igen igen furcsa film..:D

Még az sem zavart hogy pasi kajak ronda volt és olyan volt mint egy meleg,

vagyis suta és esetlen mint a George a Grace Klinikából.;)

Sőt, még az sem hogy Kedves 447_:) a nagy kedvencünk:

Mókuska.x"D játszotta az egyik fő szerepet és rondább volt mint ahogy eddig láttam,

mert hm.. eltudtam felejteni és csak nem érteni tudtam.

Egyszerűen nem értem..

...ez nem volt Mennyország.

Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben. Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt. A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában,a plafont bámulva. Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben. Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az időt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból. A másik ágyon fekvő embert egy idő után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig várta őket, ez volt minden változatosság az életében. Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak távirányítós játékhajóikkal rajta. Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve. Miközben az ablak melletti beteg kimerítő részletességgel írta le a kinti világot, a másik folyton fekvő behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt. Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló karneváli menetről beszélt. Bár a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte őket a másik érzékletes leírása alapján. A napok és hetek teltek. Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre. Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat. Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső ágyon fekvő beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. A nővér szívesen segített, kényelembe helyezve őt azon az ágyon, majd magára hagyta. Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és megdöbbenve látta: az ablak egy tűzfalra néz. Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot. A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a falat sem. Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak.

Ez a poén..

..amin egyszerűen mindig nevetnem kell.;D

Kedves 447_:)))

Azt hiszem nyugodtan állíthatom,

hogy nálad jobb és tökéletesebb barátot

kívánni se kívánhatnék.*-*

Hálás lehetek a sorsnak -hogy- vagy.:)

és akármilyen nyomi is vagyok,

remélem tudod, hogy én is nagyon szeretlek.*-*

köszönöm!

..ebben én is biztos vagyok.♥♥

Azt hiszem, nekem tényleg nem jár a boldogság..

ez tényleg fájt!

Sokat sajnálom magam tény és való..

és messze nem vagyok jó sőt tökéletes ember sem..

De végre azt tudom mondani, hónap után,

jól éreztem magam valahogy felszabadult voltam,

élettel teli.*-* és a dolgok is tök jól jöttek ki,

bármit amit szerettem volna, úgy tudtam alakítani,

hogy meg is történjen..

De tudtam, hogy ez lesz..

napok óta éreztem anya,

hogy valami nem oké.

Tudom tudom, nagyon sőt kurvasokmindenben igazad van.

De nekem akkor is szarul esett az amit a napokban mondtál..

a mai pedig.

Azt hiszem örök nyomot fog hagyni.

Főleg, hogy ezentúl nem beszélünk.

Mert tudod nem én akartam megszületni,

nem én mondtam hogy szüljél meg.

Ebbe nem volt beleszólásom!

.. de tudod borzalmas, egy olyan dologért hibáztatni,

amiről nem tehetek.. jelen esetben a születésem.

De ha neked ennyire fáj, hogy megszültél,

akkor nekem eltudod képzelni mennyire fájhat ezt látni?!

Látni, hogy az anyám azért sír, mert megszült engem..

utálja magát azért mert megszült..

azt az undorító embert aki lettem.

Azon gondolkozom,

hogy valójában mennyire is utálhatsz engem?!

Mert nem mondom hogy nem volt igazad, 

és nem is sajnálom magam..

csak egyszerűen én nem tudnám ezt a gyerekem szemébe mondani,

még ha egy gyilkos lenne akkor sem..

Az hogy a saját szarodat jobban szereted nálam, azt hiszem csak hab a tortán,

talán már nem is tudott rám hatni,

mindazok után, hogy neked az lenne a legjobb,

hogy ha elköltöznék végre.

Jelen pillanatban komolyan mondom,

még levegőt venni is fáj!

Tudod, mindig is azt gondoltam,

hogy az emberek életében felesleges,

vagy pótolható vagyok,

de most már inkább a teher és a nyüg ami a valóságot tükrözi.

Tényleg elismerem, hogy igazad volt,

bizonyos dolgokban..

De egyszerűen nem mondattál volna ilyeneket..

Egy anya nem mondd ilyent.

és hogy te örök maradsz?!

Nem  anya, senki és semmi nem örök.

Mert azt mondtad többet soha nem fogsz hozzám szólni,

nevetséges mert soha ne mondd hogy soha,

de tudod nekem van egy előnyöm veled szemben,

az én memóriám kibaszottjó.;)

és ahogy másnak úgy neked sem fogom ezt soha elfelejteni.

Megbocsátani megfogom,

de azt se mostanában.. de felejteni.. sohasem!

Valószínúleg tényleg borzalmas ember vagyok,

de tudod lelkem nekem is van ami nem fos,

mert aki fos a lelke, az te vagy mert képes ilyeneket kiejteni a száján.

és amikor én azt mondom rád, hogy szánalmas vagy?!

akkor vérig sértődsz.. végülis..

Oh igen a Csernus azt vallja, hogy mondd ki mindig amit érzel,

csak tudod az ügy másik felén álló emberről soha nem ír.;)

Én elfogadom ezt a tényt, mert van egy nagyon előnyöm veled szemben!

Az amit pontosan te mondtál ki nemrég, 

hogy nekem van olyan ember az életemben akire bármikor számíthatok,

természetesen rajtad kivül, de neked nincs..

Mert tudod ez nem az az ovis nem beszélünk lesz,

hogy amikor én kérdezek valamit nem válaszolsz,

de ha te kérdezel akkor válaszolnom kell.

Nem anya, ez tényleg az volt,

amikor igen is kurvára nagy fájdalmat okoztál..

De látod, te mégis csak különb vagy mint apa,

te legalább a szemembe mondtad! :)

Kedves 447_:)

Ezt úgy értettem, hogy nem fáj már utálni.;)

De köszönöm, mármint a véleményed.*-*

Igyekszem megfogadni a tanácsod.:))

Csak hm.(:

 ja és nem is vágok soha fejeket.:O :$ :D

ui: hétfőn pedig mindenképp megveszem a mostmár tudom hogy rózsaszín parfümöt.:D

Felhők felett 3 méterrel..?!

Nos CukkMukk.:D

Kész csoda, hogy végre rátudtál beszélni egy filmre,

igaz beletelt körülbelül 2 hónapodba,

de végre megnéztük.:D

Na de hm.:)

Először is nagyon bírtam,

hogy nem mondtad el miről szól..

de hatalmas nagy sikerélmény volt,

ahogy végig közvetíthettem az eseményeket,

mert ne tagadd le tényleg mindent kitaláltam,

de mentségemre szolgáljon,

hogy kb 200 féle Dél-Amerika-i sorozat után,

nem nehéz ezekre rájönni.:$

Szóval miután mindenre rájöttem,

így ért a legnagyobb sokkk.:OO

Mert nem az lett a vége amire számítottam,

egyenesen dühös lettem.-.-

Nem vagyok happy end függő, 

de egyszerűen tegnap este óta nem akarom megérteni,

miért is ez lett a vége?!

De persze,

azért mert lesz folytatása,

és nem lehetett jól befejezni..

de akkor is, csalódás voltál.:O

Mert ez igazságtalanság volt..

én hiszek a happy endekben..

szóval..

..már nagyon várlak.*-*

ja és Cukk ezekre nem azt kell mondani, hogy jó film,

hanem hogy szomorú.:O :D

A példa.*-*

Bárki bármit mondd rólatok, az életmódotokról..

Nekem akkor is ti vagytok a példa!

Ha felnőtt leszek, 

én is azt szeretném ha 10 év elteltével is,

ennyire szeretnénk egymást a férjemmel,

illetve hogy tökéletes és gyönyörű gyerekeim legyenek,

a munkám egyben az életcélom is legyen,

végső soron pedig marha egészséges.:D

Szóval köszönöm, hogy vagytok,

már csak azért is, hogy bebizonyítottátok,

hogy igen is van boldogság és tökély a mai világban.*-*

Már nem fáj!

"Szeretlek Apa!

Köszönöm, hogy elhitetted velem, hogy bármit csinálok, jól csinálom. 

Köszönöm, hogy megtanítottál emberül élni és másokat megbecsülni. 

Köszönöm, hogy mindig átsegítettél az élet nehéz időszakain. 

Köszönöm, hogy megtanítottál nézni és figyelni, gondolkozni, kérdezni és felelni. 

Köszönöm, hogy akkor, amikor a világ összeesküdött ellenem, te sugárzó mosolyt küldtél felém és bátorítottál, erőt adtál.

 Köszönöm, hogy gyengéimet, hibáimat mindig diszkréten kezelted. 

Köszönöm, hogy felismerted a pillanatot, amikor már egyedül is elboldogultam a világgal és elengedted a kezem. 

De sohasem hagytál magamra teljesen. 

Állandóan keményen dolgoztál, hogy mindenem meglegyen és mindig biztattál, 

hogy csak így tovább és én büszkén hirdettem: Apu mondta. 

Tudom, hogy nem választhattam meg, hogy te legyél az édesapám, de ha lehetne, akkor is téged választanálak!"

Imádott Apa.;)

Tudod mi járt a fejemben miközben ezt olvastam?!

-csak egy, csak egyetlen egy dolog legyen igaz rád..

Lepődj meg, nem lett..

Azt hiszem lelkiismeret furdalás nélkül mondhatom,

hogy ezek után, tényleg utállak.

Megbocsátottam és elfelejtettem olyan dolgokat neked,

amiket azt hiszem, senki más nem tett volna.

Az a tény hogy szeretlek, az ösztönből jön, mivel a tudatomba neveltek,

de ez semmi.

Tudod valakit nem csak akkor lehet halottnak tekinteni ha fizikailag is elmúlt.

Mert hogy őszinte legyek magamhoz, réges rég halott vagy számomra,

ahogy én is a te számodra.

Nevetséges  milyen naiv voltam,

de talán nem is naiv, csak egyszerűen hinni akartam,

hinni akartam benned-bennünk.

De mint tudjuk, kutyából nem lesz szalonna.

Te ugyanolyan rohadék lettél mint voltál sőőt,

de én soha nem bántottalak.. eddig.

De annyira nem méltatlak, hogy elmondjam mi is a bajom veled,

mert szánalmas hogy ezt el kellene mondanom neked..

Egyszerűen soha nem voltál az apám..

ezek után se leszel soha.

De végre felnőttem ahhoz, hogy ezt meg is értsem.

Gyűlöllek, de már nem érzek semmit.

Már megszokottá vállt bennem az undor feléd.

Szégyenlem hogy az apám vagy.

De csak hogy tudd,

SOHA NEM LESZEK OLYAN EMBER MINT TE!

PillanatnyiNosztalgia *-*

Az elmúlt hétben annyiszor eszembe jutott a múlt,

az általános évek, a közös emlékek..:D

Hihetetlen mennyi minden történt,

mennyi jó.. illetve rossz is.:D

De szerencsére az arányok nagyon nem egyeznek.:))

Május 1. a mi napunk.*-*

Vagy a MecsExtémes kirándulás.:D

A bob amibe beragadtam.xDDDDDDD

A Pest.. és a plázás öreg bácsik..:D

Tudod, amikor azt mondtad,

hogy mi soha nem voltunk legjobb barátok,

hát azt hittem hülyét kapok,

rohadtul bántott..és akkor azért mentem el.;)

De rájöttem, igazad volt!

És annyira de annyira örülök,

hogy végre felnőttünk a barátságunkhoz,

végre azt mondhatom hogy minden rendbe vele.:))

Egy másodpercre sem bánok semmit sem,

mert mindennek így kellett alakulnia..:)

Én tudok örülni a jónak, hogy most végre jó.*-*

De igen, nagyon hiányzik az a 8 év..

főleg a felsős idő..

Annyira gyorsan elrepült, az emlékek pedig,

egyre egyre csak homályosabbak lesznek..

Nem akarom hogy eltűnjenek!

Például az osztálynévsor.. 

hát már nem tudnám elmondani fejből:O

..szerencse, hogy a nyakkendőn minden ott van..:)

Persze, azért akadnak felejthetetlen megnyilvánulások..

óhaj, sóhaj, kérelem, sérelem, panasz, bánat, fájdalom van-e?!

Darabpapír- név- osztály..

vagy a "na most figyelj"..:D

Alig várom máár, hogy osztálytalálkozó legyen.:D

Mert össze köt a múlt.(H) :D

Szóval a nosztalgia megvolt a javából,

most pedig jöhet a jövő..;)

Ui.: igen azt hiszem soha nem is volt és nem is lesz közömbös az a bizonyos illető, de pszt.;DDD

Mi lett volna, ha..?!

Mostanában egyre többet foglalkoztat ez a kérdés,

tökéletes illúzióim születtek már,

beleképzelve magam,

~bizonyos időben

~bizonyos helyen

~bizonyos pillanatba..

aztán vége.

Elmúlik a gondolat..

mert a történet vége mindig ugyanaz.

Változtatni nem tudok..

De néha egyszerűen megváltás az álmokban úszni..

még ha sohasem lesznek valósak.