Semmiség.(:

Semmiség.ˇˇ

Mostanában nem jelentkeztem, nem írtam..

Hol mert nem volt jó a gép..

hol pedig mert nem is volt kedvem.

Elegem volt a drámázásból.:O

Abból hogy bármit teszek valahogy mindig én leszek a hibás.-.-"

Nem fogom az életem drámával és hallgatással leélni..

mert már  én tartom saját magamat szánalmasnak.

Rengeteget gondolkoztam mint mindig..

olyan sorsfordulatok jöttek létre, amelyekről álmodni se mertem.

részben jó és részben rossz.

Köszönöm szépen jól vagyok.

Sok sok jóó dolog történt..

persze sokak számára ez röhejes és gyerekes..

és?!

leszarom.

nekem sokat jelent és kész.*-*

mindig azt mondom, hogy mindenkit olyannak kell elfogadni amilyen..

én ez vagyok, és megváltozni se fogok.:D

rengeteg mindenben befolyásol a múlt,

csak egy apró részletet felejtek el mindig,

hogy az már megtörtént és nem most zajlik

nagyon nem..

jól vagyok, jól érzem magam.^^

aki pedig besértődik azon hogy azt mondom

már nem futnék vissza a régi életembee az így járt.

csak éppenséggel azt felejti el

hogy így legalább megtudtam hogy kik az 

igaziak és kik az érdekek..

ezért is mondom, hogy a "nagy soproni barátaim"

sem biztosak, már csak 3 év és elmegyek..

fogalmam sincs hováá, 

dee elmegyek valahová tanulni,

és akkor majd ők is leszakadnak..

Tehát elegem van abból h azt kapom meg hogy én már igazi soproni lettem.

mert rohadtul nem..

aki igazán ismer az tudja hogy az vagyok aki voltam..

vagy mégsem?!

lehet nem is az voltam akinek látszottam

magam sem értem de már ez sem érdekel.

most olyan leszaromosnak tűnik a dolog.

de nem az, mert valójában érdekel mindig minden,

csak már a magam agyára megyek a sok sok beképzelt hülyeségemmel

ígyhát nem gondolkozom, csak vagyok várok és teszek.:D

zárszóképp annyi, a szeretet olykor édeskevés_

(u.i. ezentúl többet jelentkezek.:)

Kedves 447_!

Kedves 447_!

Általános esetben, te vagy az, aki közöl valamit a blogjában velem..

Most viszont fordítva lesz.

Mint már említettem, mostanában furán jönnek ki a dolgok..

Néha okkal, s néha ok nélkül.

Hiszek abban, mint tudod nagyon jól, hogy minden okkal történik.

De most, az okot nem tudom..

Volt egy időszak, tény és való..

amikor nem akartam neked mesélni,

nem akartam hogy mindent tudj ami velem kapcsolatos..

Több okból is, bár tudom, hogy tudod azért leírom..

Először is, mert hogy mindig én mesélek többet s te alig..

tehát olyan kihasználásos dolgot kelt..

de ez nem teljesen igaz, hisz mesélsz.. néha néha kicsikarok belőled valamit.(:

aminek én nagyon örülök.. s nem vagyok elégedetlen.

Továbbá hogy meg kell tanulnom egyedül is megoldani a dolgokat..

mert mint tudjuk semmi sem örök.

Vagy mégis?!

Ebben csak úgymond az a "vicces" hogy ezt hangoztatom..

Miközben én tudom, hogy tőlem nem fogsz megszabadulni, 

és én mindig is ott leszek neked..

tehát kicsit érdekes,

de reális nézetben értve úgy gondolom,

hogy kicsit nekem is kell küzdenem és tennem..

tehát nem lenne szabad mindig rád támaszkodnom..

bár ismét itt a másik oldal, mert attól még hogy nem mondom el..

nagyjából tudom mit mondanál és elég a tudat hogy-, vagy.

100 szónak is egy a vége, féltem a barátságunk.

Félre ne értsd, nem tartalak egy szinten a "barátaim" jelzővel ellátott emberekkel..

Mert nem arról van szó..

Sőt még attól sem tartok valójában hogy egyszer csak úgy kisétálsz az életemből..

De ott van az a mégis?!

Valójában szégyenlem is magam ezért, mert olyan mintha nem hinnék, bíznék benned.

De igen, hiszek..csak mint tudod mostanában eléggé labilis a felfogásom és a hangulatom.

Most ért el az agyamig minden, amit augusztus óta kizártam..

Bár a közelmúltbeli mesélés, mintpéldául a tegnapi,

már nem ezzel a tudattal alakult így, tehát nem azért nem mondtam el.. 

mert nem akartam volna hogy tudd, hanem mert hisztiztem és mert álmos voltam..

Mondjuk gondolhatod hogy kifogás, de nem szokásom hazudni.

Hogy miért történnek mostanában ezek az érzelmi kirohanásaim feléd,

akár a szülinapom-kori sms..

Mert mint te sokszor elmondod, hogy nem csalódtál bennem,

rájöttem hogy számomra is te vagy az az egyetlen ember,

aki amióta eljöttem, nem okozott nekem csalódást_

Mégsem.ˇˇ

Mégsem.ˇˇ

Sokszor ígértem hogy majd mesélek..

De rájöttem a múlt, minek vele foglalkozni.

Elviselhetetlenné váltam, önmagam számára biztosan.

Nem tudom jó e vagy rossz e.. de valami megváltozott.

Már csak gratulálni tudok minden egyes "barátomnak"..

akik valójában azt sem érdemelnék meg hogy rájuk nézzek..

Mert igen most már tényleg nem érdekel.

Nem mondom azt hogy rosszul vagyok.

És nem is sajnálom magam.

Olyan vagyok-vagyok most..

Hogy milyen is ez?!

Hát olyan lézengő ember.

Sokszor azt hittem már hogy megtaláltam önmagam.

De most tartok ott, hogy nem kell keresnem.

Hisz eddig is megvoltam eddig is én voltam..

Csak pusztán annyira akartam változni más lenni..

De nem, ez vagyok én.

Ilyen vagyok én..

Egy olyan lány,

aki imád szeretni, imáád beszélni..

síros, és nevetős.

Igen, ez vagyok én..

a többi leírhatatlan hülyeségemmel együtt_ 

Visszafele.˘˘

Visszafele.ˇˇ

Bloghanyagolásom által, a dolgokat időrendi sorrend szerint..

visszafele fogom közölni.

Először is..

Tegnap volt a születésnapom..

Ohh a csodálatos 16.

Pár éve mindig is olyan szülinapot szerettem volna..

mint amit a VIVA-n nyomtak..

az a sixteenes dolog..

úgy gondoltam mindig is, hogy ez egy hatos év..

mint tudni kell, a best ugye a 6..

tehát ha 6-os év akkor az szuper lesz..

hát igen, éjfél utáni pillanataimat gyönyörűen átsírtam..

több okból is..

aztán iskola..

rengeteg szivatás..

ott is épp szét sírtam a fejem..

valójában nem is értem miért?!

bennem volt egy fájdalom egy düh..

a düh azért mert boldognak kellene lennem..

hazajöttem és ez a dolog csak fokozódott..

míg ki nem tört belőlem..

az a hatalmas nagy zokogáás..

mert már sírásnak nem nevezhető..

olyannyira hogy már a fogam is megfájdult..

röhejes tudom, de mégis..

az ok pedig a távolság?!

hogy az évem legboldogabb napján..

mondhatni egyedül?!

igen..

mert egyedül voltam..

mert akiket szeretek..

igazán szeretek..

szinte mindenki távol volt..

több száz kilóméterree..

és nem hiányzott jobban semmi, mint egy ölelés..

aztán persze jobban lettem, mert hívtak-írtak..

De kellő fájdalmas pont,

hogy ismételten, megint, újra..

az apám, a saját apám elfelejtette..

mert igen, fent van msnen..

meg van a számom, ott az sms.

De semmi, semmi..

hát igen, azért köszi Apa.(Y)

Majd estére hát jobban lettem..

szóval azért nem panaszkodom..

De annyi szar dolog volt, hogy leírni se érdemes.

Eddigi legrosszabb.(N)

De majd jövőre..*-*

mert minden bizonnyal lesz_

Nem az én hónapom.

Nem az én hónapom.˘˘

Valahogy ez a hónap nem az én hónapom..

EDDIG.

De radikális változások előtt állok..

Ami félig meddig alakulóban van..

Drága Blogom, azért hanyagoltam mostanság..

mert olyan rossz a gép, hogy megnyitni képtelenség..

Érdekes napok, pillanatok, tettek és szavak..

Talán ez az ami igazán jellemző.

Nem minden rossz és kegyetlen.

Inkább szokatlan és fájó.

De már ma, csak mert jól álltam a dolgokhoz..

ismételt reménnyel telt el a nap.

Sikeres gépkarbantartás után,

holnaptól ismételten minden nap tartok beszámolót..

talán még a múltból is lesz bőven mit mesélnem_