Mára már csak, köszönöm.!
Őszinte leszek,
soha nem hittem abban,
hogy egy szó..
és egy tett mindent megváltoztathat..
Mert mindig azt az elvet vallottam,
hogy héé:O
az csak EGY dolog,
de mennyi 10000 másik csodás van..
És igen, részben most is így gondolom ezt,
De nem veled.
Azt hiszem Apa,
a mai naptól fogva halott vagy számomra.
Mert mint tudjuk, egy ember halála,
nem csak fizikális lehet.;)
Nem gyűlöllek, de nem is érzek semmit.
Mert most mindenki azt mondaná,
hogy a harag beszél belőlem..
Nem.
Talán csalódott sem vagyok.
Hisz hogy csalódhatnék egy olyan dologban,
amire eleve számítottam?!
Soha nem voltam a gyereked,
ezt mindketten tudjuk.
Jogilag már 14 éve semmi közöm hozzád,
talán a nevem az, ami tényleg közös,
de tudod azt is utálom,
mert kiskoromba halálra cikiztek vele.
Lényegtelen.
De hogy én jobb ember leszek,
mint te valaha is voltál az biztos.
Nem kívánok neked rosszat,
legyél boldog a feleségeddel és a lányoddal.
Mondanám, hogy felejts el,
de mivel eddig sem voltam a képben,
inkább fogalmazok úgy,
éld tovább az életed.
Mert tudod,
ha egy apának megmondják hogy a lánya többet nem fog hozzá menni,
tehát hogy az életbe többet nem látja,
nem azt mondom hogy nekiáll zokogni,
de mondjuk feltesz egy miért?!-et mégha tudja is a választ,
nem unottan azt mondja, hogy hát most mit csináljak?!
Megmondom mit csinálj,
gyorsan irasd minden örökséged a lányodra,
mert szerintem nem fogsz valami sokáig élni,
és nem azért mert én ezt kívánom,
hanem mert mint tudjuk elég szar állapotba vagy,
szóval irasd rá, mert a feleséged még megöl,
ha netalántán öröklök valamit.
De nyugi, ha örökölnék se kellene semmi sem tőled,
mert egy tetves dolog kellett volna a világon,
az a szereteted, amit soha nem kaptam meg.
De talán a jó szívem az,
ami miatt hittem benne, hogy nem vagy olyan szar apa.
De igen, egy szar apa vagy, aki világ életében szart rám.
Arra hogy élek e vagy halok e.
De ne aggódj, ami késik nem múlik.
16,5 évnek kellett eltelnie, hogy én is rájöjjek.
Mert tényleg van, amit nem lehet megbocsátani.
Mert nem kellett szeretned, nem kellett elviselned olyan sokáig,
sőt az sem zavart hogy senki nem tudott a létezésemről.
Mert én szerettelek.
De tudod, a mára már ez a szeretet puszta szánalom lett..
Szánalmasnak tartalak, azok által, amit ebben a pár napban műveltél velem,
sőt ez nem igaz,
szánalmasnak tartalak mindenazért amit világ életemben nem láttam meg,
hogy egy gyenge, befolyásolható önző alak vagy.
De héé:O
Én nem vagyok irigy, sőt semmit nem sajnálok.
Vicces, én a bögő masina,
még sírni sem sírok érted..
Mert talán ezt már rég tudtam, a gondolatomban ott volt,
csak kimondani nem voltam képes.
De tudod, ezzel, hogy most eldobtál magadtól,
ez is vicces, mert soha nem is voltunk úgy összekötve..
na mindegy.
szóval ezzel ne hidd, hogy nekem kevesebb lett az életem.
Mert nem ismersz és semmit nem tudsz rólam.
Csak azt hogy állandóan kockulok,
köszönöm szépen.
Szóval én nem vagyok az az ember,
akit ha majd bőgve felhívnak hogy haldoklasz,
és hogy rám vagy kiváncsi menjek be,
mert nem fogok. Ahogy a temetésedre sem.
Mert tudod, szerintem a halál csak egy kifogás ilyen téren.
Akkor kell szeretni valakit amikor minden happy..ugyebár?!
Bár miért is gondolom hogy te keresnél engem..
bár a mamáék biztos, hogy a parasztfalutok szinvonalát,
nehogy csorbítsa hogy nem voltam képes elmenni a temetésre..
Soha nem voltál az apám.
Soha nem játszottál velem, soha nem beszélgettünk,
soha nem olvastál nekem mesél, soha nem sétáltunk,
soha nem tanultunk..
Erről eszembe jutott az a mondat.:
Nem azért szeretlek mert bármit is tettél érte a viselkedéseddel,
hanem mert ösztönből jön.
De tudod, az ösztön eléggé véges.
Mert nem azt mondom hogy haragszom,
vagy hogy csalódtam..
Hanem hálás vagyok,
azt hiszem meg kell köszönnöm neked,
hogy végre megértettem mi is történik velünk..
mit is jelentünk egymás számára.
Köszönöm.!
Tényleg hálás vagyok, azt hiszem ez által,
kicsit jobban felnőttem mint eddig.
Mert hát tudod,
most mit csináljak veled.;D
