I'm sleepy.

I'm sleepy.

very very sleepy.

ma ismételten csak 2 órát aludtam, vagyis pontosan annyit sem,

és az agyam mint egy pohár, olyan üres.

de már nem idegeskedek, rábízom magam,

a szerencsére és a sorsra,

én mindent megtettem,

majd kiderül mennyit ért.

Utolsó beléd fektetett reménysugárként sem jelentél meg.!

Mert mondani mindent olyan könnyű...

Mert mondani mindent olyan könnyű...

mint mondtam,- írtam is már sokszor.

Számomra annyi de annyi lelki erőt adó idézetem..:

"Emberi törvény kibírni mindent, s menni, mindig tovább, még akkor is,
ha nem élnek már benned, remények és csodák."
Mondta ezt egy olyan ember, az író, a kitaláló..

aki gyáva alak volt..

aki gyenge és fejbelőtte magát..

Hm.

Egy merőben nagy csalódás.

De lehet csak felismerés is.

Mert az egy dolog, hogy ezt mondjuk,

de a lényeg, hogy hinni is kell benne.

Hm, gyávaságnak tartom az öngyilkosságot,

mert menekülés a probléma elől,

de lehet van benne valami?!

Hm, elgondolkodtató, hogy igen is a szó semmit sem ér.

Néha nagyon utállak, Aletta.

Azt hiszem kezdek kicsit skizofrén lenni,

vagy inkább a bennem rejlő ellentétek nyilvánulnak meg.

Egyik pillanatban úgy gondolom,

hogy jobb vagyok több embernél,

ezért nem lényeges foglalkozni velük,

másik pillanatban pedig,

annyira szarnak tartom magam,

hogy inkább én nem érdemlem meg azt,

hogy beszéljenek velem.

Röhejes.

Ahogy saját magam is vagyok.

Még egy ekkora természetet mint én.

De közben meg pont azt gondolom,

hogy ettől vagyok én én.

De mégis gyűlölöm azt,

hogy megbonyolítom a saját életemet.

mert mondani könnyű, de megtenni nehéz.

És most itt nem a rossz dolgokra kell főképp gondolni.

Mert hm,

egyszerűen legyen szó bármiről vagy bárkiről,

túlzott fantáziám annyira abszúrd,

mesebeli illetve rémálombeli illuziókat alkot.

Hogy tényleg el kell gondolkozzam azon,

hogy épp eszű vagyok e?!

Mindenesetre csodálom mindazokat akik elbírnak viselni,

mert hogy én magamat már egyre kevésbé.

Mert hol minusz 10000be vagyok,

a következő pillanatban meg szállok mint egy drogos.

Bár lehet valaki szerint ez a jó élet,

én már kétségbe vonom a józan ítélőképességemet.

Hm, Aletta, ha te nem lennél..

hát még kitalálni sem lehetne nagyon!

Talán az idegesít a legjobban hogy magamat sem értem.

Mert tök jól vagyok,

szóval most aztán tényleg nincs okom a panaszra,

mégis valahogy bennem van az a félsz,

vagy keresem magam a hülyeséget, a bajt.

Bár most tényleg nincs baj megy a nagy happy,

ezért úgy tűnik kezdek magamba belekötni,

csak hogy ne legyen minden oké.

Talán félek örülni, vagy hát én már tényleg nem tudom.:D

Vagy félek hinni abban hogy nincs min agyalom.:O

A saját magam által kreált szenvedések éltetnek?!

Na jó, ezt én sem gondolhatom komolyan,

mert még tudtom szerint nem lettem mazochista.>.<

Bár mostanában semmiben sem lehetek biztos.

De örülni is tudok és szeretek,

csak talán az amit az emberek hisznek rólam,

és aki valójában vagyok, annyira eltér,

hogy most már kétségbe vonom a saját gondolataimat.

Most mégis úgy érzem, tudom ki vagyok,

mert hát mindenki okkal jött a földre,

valami célom csak van,

ha más nem, hogy szomorítsam pár ember mindennapjait,

a hülye természetemmel.:D

még akkor is ha néha elfelejtem ki vagyok, és ezért utálom magam, úgy hogy közben szeretem azt aki vagyok.;D

na ha erre valaki tud valami értelmes indokot az jelentkezhet.;D

Régi szerelem.

Régi szerelem..újratöltve!*-*

Ma, pontosabban már napok óta.

Egyre inkább eszembe jut,

hogy semmit nem csinálok,

mármint a sulin a tvn és a gépen kivül..

Aztán elgondolkoztam ez eddig oké,

de mit is csinálhatnék?!

Nem vagyok sport ember,

és az ilyen aktív dolgokat hamar fel is adom.

Olvasni nem akarok,

mert akkor napi 18 óra semmit tevés lenne a vége,

amíg falom a betűket.

Majd elfordultam balra,

s megláttam a tökéletes segítséget.

Hisz első kitartó,

vagy inkább hosszabb ideig tartó folytonos tevékenységem,

amit az első szerelmemnek is szoktam nevezni.

Az a szintetizátorom volt,

akit/amit tényleg imádok.

Hogy miért nem tárgyiasítom?!

Mert ő nem egy a sok közül,

hanem az enyém,

akivel napi 2-3 órát töltöttem,

hosszú-hosszú hónapokon át,

pontosabban 3 évig.

Így eldöntöttem,

hogy igen is neki állok új dalokat tanulni,

s meg is találtam azt,

amit mindig is szerettem volna játszani.

Bár, ez zongora darab,

menni fog.

Hisz kötelező volt tudni zongorázni is.

Így most a twilight, legsírosabb legszebb dalát,

fogom a kezelés alá venni.

Addig nem adom fel,

ameddig nem fog sikerülni,

így megvan a cél,

a magammal való kezdés,

illetve a valamiféle cselekvés is.:D

Kicsit sok..

Kicsit sok..

sok volt ez a hét.

Talán túl sok is.

Nem volt olyan pillanat, hogy nyugodtan ülhettem volna.
Csak rohantam a tanárokhoz,

illetve tanultam éjjel nappal..

48 óra alatt összesen 6 órát aludtam.

Ami valójuk be cseppet kevés.

Néha tényleg úgy érzem, hogy ez sok nekem..

hogy én erre nem vagyok képes.

Nem vagyok képes leérettségizni és befejezni a 11.et.

Pedig tudom hogy nem vagyok hülye.

Nem is a tanulásról van szó.

Vagyis pontosabban igen arról,

de az idegeimről leginkább.

Nem bírom a stesszt,

hisztérikus síró rohamot kaptam miután,

egész éjjel szét tanultam a fejem.

De végül nem feleltem.

Mondhatni mindent megúsztam,

kivéve persze a törit,

de azt le is szarom úgy ahogy van.

Mert úgyis kijavítom..

De nem normális dolog,

hogy ennyire féljek egy tanártól és egy felelettől,

természetesen most nem a törire gondolok,

Hanem Harry bácsira és az infóra...

bizonyára a pótvizsga miatt van,

hogy mindig csak 5öst akarok kapni,

és biztos hogy bele is betegednék  ha nem lenne az.

De meg kell értenem, hogy nem lehet mindig minden úgy ahogy akarom.

Végre hétvége.!

El sem hiszem,

akkora kő esett le a szívemről,

hogy végre vége!

Először is mert aludhatok, feltöltődhetek

és igen is újult erővel,

nyugodtan tudok tanulni és készülni.

Mert többet nem,

ennyire nem fogok kikészülni egy iskola miatt.

Amit mellesleg még gyűlölök is.

Most végül pedig mellékelek egy képet,

drága majmocskáról,

aki sikeresen elérte hogy egy életre gyűlöljem a történelmet,

és mivel ezt mindenki tudja,

egyik kedves ismerősöm,

ezt alkotta nekem, miközben ő épp feleltetett valakit..

(Aki nem én voltam.;)

Undorodom tőled.

Tudod, rájöttem, hogy nem is kellene idegeskednem miattad Majmocska.;D
De ez nem is idegesség, inkább düh.
Csak hogy személtessem miért is utállak, annyira..
Mit tudok a történelemről?
Kezdjük az őskorral.;D
Az ősemberek úgy fejleszették ki a kosárlabdát,
hogy a vesztes törzs kapitányának levágták a fejét.
s majd azt használták labdának..
Ókor..?!
Drága Alexandrosz barátunk a fiúkat szerette,
ezért hát milyen szar alak is volt ő, mert a helyes vezéreket vette maga mellé,
sőt a filmben is ez volt a legfőbb jelenet ugye..
Jahj, de most jön a középkor...
Előjáróban annyi, anyukám azt mondta,
teljesen megvan lepve, milyen jó tanár is ez az emberke,
milyen jól elmondom szóról szóra az óra anyagát...;D
mivel hát hogy is kezdődött a mai óra?!
'Hát nem meséltem el nektek a kedvenc királyom sztoriát?!:O
Neeeeeeeeeeeeem...
Jaa, hát akkor most elmondom.*-*
Volt egyszer asszem Edward király..
Aki hát tudni illik, a fiúkat szerette..
(vajon miért nem lepődtem meg ezen a kis tényezőN?!:O hát magam sem értem.. na szal:)
De sajnos ez előbb kiderült mint hogy utódja született volna,
viszont később mint hogy megnősült volna..
Persze mikor megtudta az asszonykája nagyon kiakadt, gondolkozott is a bosszún..
mert hát ennek a királynak voltak kis szórakoztató partnerei,
akik hát természetesen hím neműek voltak, az asszony meg majd' megsárgult az írigységtől..
De hát utód nélkül nem maradhatott az ország,
gyereket mégis kellett csinálni, de hogy?!
Próbálkozott az asszonnyal, de valahogy nem ment neki..:/
Hát behívta a kegyeljtjeit aztán eljátszadozgattak,
majd hát így összehoztak 2 porontyot..
És hát ebből rájött az asszony, hogy többet rá nincs szükség..
és amint megromlott a király hatalma,
rögtön megölettettei szíve választottjait,
pontosabban felakasztatta,
de nem ám úgy, hogy jahj eltörjön a csigolyája vagy egyéb,
nem, először is, röpke 45 cmes vágást ejtettek a mellkasán..
majd kidobálták a szerveit,
közben levágták a fülecskéit meg az orrát hogy megtovább szenvedjen.:P
s majd jött a király..
Addig addig faggata, míg a kandallóban,
eléggé fel nem fort eléggé a piszkavas,
s a lágyéktól fogva egészen a torkáig pár jól irányzott mozdulattal kipakolta.*-*
S hogy terjed a krónika?!
A királynak azon testtáján ért véget a fájdalma, amelyiket legtöbbet használta.
háháhháháháháháháháhhá.xDDDDDD
Mert ez mind az undorító fajgyűlölő homfób mítoszaidat mosolygó pofával vagy képes elmondani.
De a nyugat-német s egyéb más fontos középkori dologról nem kell tanulni,
mert az egy fos.;)
De igazad van, ez tényleg lényeges.;D
Ezt kell tudnunk nekünk az érettségire.
Utállak és hánynom kell tőled,
mert egy 0 vagy, aki magát egy atyaistennek tartja,
s tudod amint kilépek az iskola kapuján,
ezt is a kezedbe fogom nyomni,
mert ez szánalmas.!
De köszönöm hogy meggyőztél arról, hogy ameddig élnek a földön olyan alakok mint te,
ne is számítsak a világbékére..
Bár mit is várhatnék egy olyan embertől aki Hitlert,

aki csak azért mészárolt a világban mert valaki zsidó volt,
s nem német, tisztel és úgy véli ő volt az isten és a világ legokosabb embere.
Undorodom tőled_

áucs.:O

Áúúcs.:O

Mivel nem egy sőt nem is kettő,

hanem jópár ismerősöm tartott

"élménybeszámolót" arról,

hogy és miképp nem kezelték

a begyulladt lábujját és a körmét...

ezért kellően rettegek most.:O

Mivel drága ujjacskám kedveskedett nekem,

és napról napra egyre jobban fáj,

mert egyszer kicsit mélyebben belevágtam.-.-"

Igazán kedves,

de hát inkább haljak meg a fájdalomtól mint hogy lemenjek.XD

Jó még nem fáj annyira,

de hogy én nem fogok elmenni emberkínzásra az tuti.:O

szóval drága ujjacskám, szépen kérlek,

ma már annyiszor krémeztelek,

hogy írtóhamar gyógyítsd meg magad.*-*

:)

Odaért.^^

Szerintem lassan megy a temetőbe a gépecském,

de most csodával határos módon betöltött.;)
(Először is, imádlak posta, te sosem hagysz cserben*-*xD:D)

Hm, én örülök, örülnék ha elolvasnád,
mert hát mégis csak okkal írtam neked anno.(:
Az utolsó este hajnali kettőkor rajzoltad,
mikor utána 4 után nem sokkal keltünk.(H)
ezeken kivül még jó pár alkotmányt is.^^
Bár nekem kifejezetten tetszik mind mert szerintem rohadtjók.*-*

Nem voltál fasz és bunkó se, csak az igazat mondtad.(:
Itt haragudni, neked van okod, természetesen jogosan is,
Tudom.. sajnos tényleg nem tudok ellene már mit tenni.:/
Nagyon bánt ez az egész, hidd el..
Kitartok, történjen bármi,én mindig itt leszek.:)
És hidd el, tényleg ismersz, néha már úgy érzem,
jobban mint én saját magamat!:D

Megtanultam az élettől, magamtól..

az ismerőseimtől és a társalgásaimtól,

hogy az olykor mellékes, röpke megnyilvánulások,

esetenként sorsfordítóak tudnak lenni.

Mert hisz mint minden más,

a kimondott, megjegyzet szó is tudatos,

olykor akkor is ha megcáfoljuk,

s ráfogjuk arra,

hogy nem gondoltuk végig csak jött.

Talán azokban a szavakban van a legtöbb igazság.

Ezért már sikerült az élettel szemben is elhatározást hoznom.

Amiről nem tudsz, az nem fáj.

Amiről nem tudsz, az nem fáj..

..mégha lelki dologról van szó, akkor is..

kezdem azt hinni ebben tényleg van valami.

Mégha most kivételesen nem a saját életemről is van szó.

Mert nem tudom mit kellene tennem.

Hisz egy frájdi elszólás és akkor fecsegek.

És itt most nem titkokról van szó.

De néha a hallgatás sem jó.

De a kimondott szó olykor annyira felelőtlen.

Nem tudom.

Talán csak szót kellene fogadnom.;)

Lassan vége..

Lassan vége lett..*-*

úgy érzem vége az eddigi balsorsomnak,

nem tudom miért történt,

de úgy döntöttem leszarom.

most valahogy nem tud érdekelni az, ami eddig mindig.

a MIÉRT?!

Hihetetlen, de tényleg nem érdekel.

megtörtént és kész,

biztos oka volt..

Fogalmam sincs mi, de volt.

Most csak vagyok,

talán mint egy déli báb,

akár egy adrenalin bomba.

Nem rég, azt mondta egy kedves ismerősöm,

hogy velem azért jó beszélni,

mert engem még soha nem látott szomorúnak,

és hogy én mindig milyen vidám, életerős vagyok.

Amin először teljességgel felháborodtam,

hogy hogy ismerhet ennyire félre..

De aztán örömmel töltött el,

hogy hála isten nem olyan nyilvánvaló,

a bénásázom és a hisztijeim.

Mert most már rájöttem,

hogy valójában semmi bajom nem lehetne,

csak pusztán hiszti.

Meg dráma.

Igen is jól vagyok.

Maximum kinyír a betegség,

de az is elmúlik egyszer, mint minden más..

Igaza van..

Igaza van..

Lehet hinni és akarni..

a rossz dolgokon tovább lépni.

Mert én boldog vagyok!

hisz a boldogság nem egyenlő azzal,

hogy minden tökéletes..

Érthetetlen agy.

Érthetetlen agy.

Rájöttem hogy a világban annyi minden bánt,

annyi mindennel nem értek egyet..

mégsem mondom ki őket,

mert fecsegek össze vissza,

néha túl sokat is,

a jelentéktelen vagy épp jelentőségteljes dolgokról,

mégis néha pont azt nem mondom ki,

ami leginkább bánt.

Hogy miért van ez,

azt én sem tudom.

Lehet félek, hogy ezzel elveszítek valakit,

lehet félek, hogy mindez az illúzióm szüleménye,

de lehet félek egyáltalán ezt az egészet beismerni magamnak.

Tudod drága Voltaire,

nagyon nem tetszik a műved,

mert Candide igen is megérdemelné,

a te keserűséged által meg nem élt boldogságot!

Cirkusz.*-*

Cirkusz.. mert néha szükség van rá.;)

A mai nap elviselhetetlen pillanatai után,

egy gyerekkori szép emlék vált újra valóra.

a Magyar Nemzeti Cirkusz ismételt megtekintése.

A Richter testvérek és az egész hangulat.

Nem mondom hogy minden nap elmennék,

de most kellett.*-*

És hogy megfoghattam egy igazi kis oroszlánt,

egy örök emlék lett.*-* (L)