2011. augusztus 31., szerda

fogpiszkáló dráma

fogpiszkáló dráma.


Körülbelül 2 évvel ezelőtt,
a színjátszón játszottunk egy játékot,
kaptunk egy "bűnügyet" és meg kellett fejteni,
a halál okát és körülményeit.
A szituáció:
fekszik egy ember a sivatag közepén hallottan,
mellette egy fogpiszkáló.
Egy fél órás találgatás után.
A rejtélyre fény derült.
Azt hiszem két barátról volt szó,
akik hőlégballonon utaztak,
de egyszer csak kezdett fogyni az ereje,
ezért arra kényszerültek,
hogy ki huzza a rövidebbet című,
elmebajos véletlennel döntik el,
ki ugorjon és ki élje túl az utat.
Azért tartom ezt érdekesnek,
mert úgy hiszem, én nem gondolkodnék.
És ez nem ohh de hős,
meg jaaj az önfeláldozó.
Hanem mert szerintem annál borzalmasabb nincs,
hogy más halálát kívánd a sajátodé helyett,
persze nem tenném ezt minden jötmenttel,
de akiket igazán szeretek,
azokért igen is megtenném.
Ezért sem hiszek a véletlenszerű hülye játékokban.

2011. augusztus 30., kedd

I ♥ Knorr

I ♥ Knorr
Csodás dolog ez a Knorr rafinééria.*-*
Vagyis hát, maradjunk annyiban,
igazán megkönnyíti az ember dolgát,
Mivel hát, ma azt a csodás feladatot kaptam,
szúrtam ki magamnak, hogy Lasagne-t csinálok.
Én mint csodás konyhatündér..nagyon is vártam.
Őszintén szólva, szeretek kutyvasztani mindent,
csak nem biztos, hogy finom lesz,
bár meg kell hagyni, nekem soha nem ízlik a főztöm.
Na de, ma az első pánik után,
rájöttem hogy nekem van drága Knorr alapanyagom,
szóval gyerek játék lesz, gondoltam én..
Gyönyörűen megpirítottam a darálthúst,
bár olyankor úgy utálom a szagát,
mert olyan zsíros undorító illatot kelt...
szóval nagy gusztussal megcsináltam,
aztán utána a tejes-vizes-poros szószt is,
és összeöntöttem és összefőztem.
Hát gondoltam ennyi volt, túl vagyok a nehezén.
De nagyon is tévedtem,
mert vagy 10 percet szórakoztam,
mire sikerült elkészítenem sütőképesen.


De aztán jött az én kedvenc részem,
elfelejtem, hogy a sütőben van valami..:$
így egy kicsit megégett..


meg sem mertem először vágni,
de aztán kitálaltam anyának, mert ugye ezzel vártam haza.


Bár a kechup, inkább kelt nyuszikaki hatást, de kellett.:D
De azért megettee..


és végül mind elfogyott..


Szóval végül sikeres volt a főzöcském, ennek kifejezzen örülök.*-*
De Knorr nélkül nem sikerült volna.
Köszönöm Knorr.♥ xD

Mert mindig elfelejtek.. felejteni.;)

Mert mindig elfelejtek.. felejteni.;)

Örömmel szoktam kijelenteni, hogy én senkit nem utálok,
sőt talán senkire sem haragszom.
De hazudok, úgy hiszem saját magamnak is.
Mert ugye,legfőbb erény a megbocsátás,
mégis a napokban rájöttem,
mennyi mindenkire tudok keserű képpel gondolni.
Talán legfőképp rád, kedves Papa.
Tudod, mindig azt mondom hogy nem haragszom rád,
és végülis ez is igaz..
de nem tudok nem emlékezni a dolgaidra.
Persze ez nem felhándálás,
csak tudod, kutyából nem lesz szalonna..
és te sem változol meg soha sem.
Mert mindig kapsz egy esélyt arra,
hogy elfelejtsük mind azt, amit tettél,
de hm, mint ma is és az elmúlt időben is,
újra és újra új, megbocsájthatatlannak nevezhető dolgokat teszel.
Mert azt hiszem, te szeretsz mindenkit hibáztatni,
hogy milyen szar emberek lettek,
de tudod, én mint szar ember,
akit a mama rontott el, általad is csak rosszabb lettem,
hogy miért?!
Talán mert, a drága arany csillagod,
meg a szemed fénye, tündér virágszála,
nem a raklap kindertojásból lelte a boldogságot,
hanem abból hogy tőled kapta, mert te voltál neki,
a család alfahímje az apa, apa helyett.
De milyen apa?!
Mert igen, ajándékom volt annyi,
mint az összes ovisnak együttesen,
és talán lehet hogy ezekért nem vagyok elég hálás.
Igen tudom, a mama a hibás, sőt anya is,
de te is.
Mert tudod én voltam 5éves amikor majdnem megölted a mamát,
én voltam 6 éves mikor a születésnapodon elmentél,
és mi dugdostuk előled az útlevelet, hogy el ne hagyj minket,
és szintén én voltam pici,
mikor összeverekedtetek a mamával, úgy,
hogy ömlött a vér az orrotokból,
a puff repült, a ruhátok pedig cafatokba,
és igen én voltam aki azért bepisilt,
mert pusztán ráüvöltöttél,
és igen, én voltam az,
aki a mai napig, nem bírja az üvöltést,
és ezért ha valaki hangosan szól,
már rosszul van és elmegy,
elmenekül a helyszínről,
és igen, én vagyok az, aki pontosan miattad,
és a te szádat elhagyó mérhetetlen nagy,
gyűlölettel teli szavakat nem használja a szeretteivel.
Miattad költöztünk el részben.
Miattad kellett eljönni, hogy ne menjen a mindennapi terror.
Miattad kellett ott hagynom mindent, amit szerettem.
De nem bánom.
Csak tudod mi fáj?! az, hogy még most is ugyan úgy,
ugyan azt teszed, csak telefonon keresztül.
Igen, most megbuktam ezért nem vagyok a kedvenc unokád.
Tudod én örülök is neki, mert ne az eszemért szeress,
hanem azért aki én vagyok.
Tudod terrorizálni a mamát,
tudod terrorizálni anyát,
mindenkit!
De én nem fogom hagyni,
engem nem fogsz rettegésben tartani.
Ezek a dolgok nem szemrehányások.
Sőt, nem is sajnálatra méltó dolgok.
Nem modnom hogy köszönettel tartozom,
de talán mégis.
Hisz ha ezek a dolgok nem történnek meg,
akkor talán teljesen más ember lennék most.
Nem kell félre érteni, nem volt nekem szar gyerekkorom,
sőt ezeket a dolgokat leszámítva még jó is volt gyereknek lenni.
De egy biztos, olyan mint te, soha nem leszek.
Nem kívánok neked rosszat,
de utálom, hogy a mai napig,
úgy viselkedsz, ahogy.
Fáj, hogy bántod a szeretteimet, de engem nem fogsz!
Veled ellentétben én nem élek a múltban,
egyáltalán nem, egyszerűen csak nem fogom neked elfelejteni mindezt.
Mert egy kedves szó, egy ajándék nem engesztelési mód.
Tudod a világ közepe, van hogy nem te vagy.

2011. augusztus 29., hétfő

Miért.

Az életnek mindig a napos oldalát kell nézni,
..hát nálam most sajnos tomboló vihar van.
Úgy érzem egy kicsit megtört bennem egy elzárt szakasz,
ami mostanság agyam eldugott részeiben élősködött,
és most gyarló módon letaposott.
Bizonyára pár nap,
míg túl leszek az ominózus válságon,
de fáj, hogy még kimondani se tudom mindazt amit érzek,
ami az én esetemben igazán nagy probléma,
tudom hogy senki nem tud segíteni
eféle öncincáló dolgaimon,
de nem sajnálom magam!
Sokszor sajnáltam, de most nem.
Most pusztán fáj, és önkéntelenül örlődök a sorson.
a Miérteken.. pedig miért?!
Hisz semmin nem tudok már változtatni,
rossz döntéseim sorozat hozzátesz mai emberi mivoltomhoz,
mai életemhez, barátaimhoz és minden máshoz.
Mégis fáj a miért?!
Csak épp a válasz nem jön soha.

2011. augusztus 27., szombat

Világbéke?! Ugyanmár.

Világbéke?! Ugyanmár.


Bizányra írtó feleslegesen akadok ki azon, hogy ennyire elmocskosodott a földi emberiség.
Háhá.
Pont én mondom ezt, aki mindig is a világbéke álomvilágába ringatta magát.
S hiszi azt, hogy minden ember egyenrangú és egyforma.
Szánalmas.
De talán nem a homo sapiens sapienseket kell hibáztatni,
hanem az elmúlt 1000 évben élő prűd hülye népséget..
Mert alapból induljunk ki abból hogy az ősember még beszélni se tudott..
és kajak mesztelen volt ronda és büdös..
A cigányok ősi otthona volt Amerika, most meg be se tehetik a lábukat..
Na ja, Amerika..
Oké, szeretem meg minden, de kb 550 éve lettek felfedezve,
és mégis úgy gondolják ők a világ urai..
A faji hovatartozás ami végképp poén, mivel az európai,
kitelepített - bevándorolt emberkék leszármazottjai..
Ohh de ez még csak Amerika..
Na és a németek?!
Édes drága Hitler,
ki szerint a német nemzetiségű emberek
felsőbb rendű lények továbbá
a zsidó nép és egyéb más nemzetiség,
halál fia, sőt nem is emberek..
Akár csak Sztálin meg még a többi,
ember álltal létrejött világszégyen..
De ez csak a faji hovatartozás,
ami azóta még inkább megerősödött..
a feketék külön világot alkotnak..
és akkor még mi vagyunk kiakadva hogy utálják a fehéreket?!
Igen is megértem őket, mert egész életükben azért kell küzdeniük,
hogy a hátrányukat a bőrik miatt elnyomják, és próbáljanak alkalmazkodni..
dee miért is kellene alkalmazkodniuk?
miért nem alkalmazkodunk mi?!
Na ez az egyik kedvenc témám,
a nemi-érzelmi hovatartozásról nem is beszélve.
Ami méginkább kikészít.
Utálom hogy valakit a megjelenése miatt ítélnek el..
ne menjünk messzire SP aki ugye persze buzi.;)
Csak épp mert vállalja önmagát és a stílusát,
bár kétlem hogy az lenne, de mindenki úgyis jobban tudja nála..
Undorító.
Egyszerűen olyan mérges tudok ettől lenni, hogy az hihetetlen.
Mert annyira szánalmasnak tartom, hogy ha valaki nem épp átlagos,
akkor már utálni, kiközösíteni és megalázni kell.;)
Senkinek semmi köze ahhoz hogy ki kit és mit szeret,
mert nincs joga eldönteni.-.-
Mindenki a saját életét úgy irányítja, ahogy akarja.
De mint írtam ezért nem hiszem, hogy a mai emberek a legfőbb hibások.
Ők csak a mutációi az elfajult idióta népségnek.
Eltokosodott agyú, régimódi emberek..
Vagy inkább learagadtak..
És hogy most miért is akadtam ki ennyire?!
Mert az édesdrága facebook amit imádok,
mivel van tele?!
Utáljuk SPt.. mm-et meg ilyen buzik olyan buzik.;)
Na meg a lájk ha nem vagy buzi. hát igazán poénos mondhatom.;)
Ja, és akkor a dolog csúcspontja mi?!
Peaces dolgokat hordanak meg a békéről papolnak.
Igazán meggyőzőek.
Szóval én és a világbékém, egy abszúrd illuzió,
de majd az ükunokáim remélhetőleg már,
egyenrangú világban fognak élni.
Mert így egymás elpusztítása alatt, a földet is pusztítjuk.
A testi és szellemi fogyatékkal élő emberek,
diszkriminálásról pedig nem vagyok hajlandó írni,
mert úgy hiszem nyomdafestéket nem tűrő a véleményem_



Who has no mistakes please hands up!

Who has no mistakes please hands up!


Mára már úgy hiszem a bizalom hatalmas nagy kincs.
Nem hiszem, hogy egy bűn vagy egy hiba után,
egy bocsánatkéréssel minden meg van oldva és el van felejtve..
Rájöttem gyarló ember vagyok, mert nem tudok megbocsájtani..
Pedig legfőbb erény a megbocsátás..
Bár pontosan ez nem igaz, mert én megbocsájtok,
sőt el is lehet hinni, hogy minden ok,
(csak épp nem felejtek és nem bízok meg benned.;)
de tudod ha te így gondolod akkor soha nem is érdekelt igazán a véleményem..
mert akkor tudnád, hogy már semmi sem ok.!
De hát..
Who has no mistakes please hands up?!
csak mert én értem_

Profi színjátékból hirtelen dráma..

Profi színjátékból hirtelen dráma..

Van egy mondás.
"Amelyik kutya ugat, az nem harap."
Úgy hiszem velem együtt igazán sokan használják,
ha valamiféle negatív ténnyel fenyegetőzik, illetve feltételt szab.
De ha ésszerűen végiggondoljuk,
a kutya először igen is ugat, aztán vicsorít és harap.
Persze ez csupa hasonlat, de reális tekintetben igaz.
Én bele esetem ebbe a csapdába.
Hittem a mondásnak, pedig nem kellett volna..
Hogy miért?!
Mert majdnem egy ember életébe került.
Egy fantáziadús ismerősöm,
minden találkozásunkkor az öngyilkosságáról beszélt,
hogy fog meghalni, mikor s miért..
egyszer msnen épp meg akart halni,
ezért ecsetelte hogy már jön a fény,
és hogy vérrel felírja a falra hogy hiányozni fognak a szerettei..
Őszintén szólva, röhögőgörcsbe törtem ki.
Mivel ha annyira haldoklik, mert felvágta az ütőerét,
hogy is tudna írni a számítógépen?!
Utána hetekig az volt a program,
hogy az egyik barátnőmmel,
aki szintén ott volt azon az ominózus
msnenes beszélgetésnél,
eljátszottuk a drámai halálát..
Az én részem volt az,
hogy.. jaaj már látom a fényt..
jah már mindjárt magával ragad..
aztán ő is eljátszotta a folytatást,
és utána sírásig nevettük a fejünket..
Aztán egy nap..
jön a hír, hogy a kedves ismerősünk öngyilkos lett,

épp kórházba van..
Azt hiszem, ott lefagyott az arcomról a mosoly,
nem hibáztatom magam,
de talán ha kicsit jobban odafigyelek rá,
akkor beszélhettem volna vele,
és nem lett volna ez..
természetesen nem ezek között a körülmények között tette meg,
de mégis megtette..
Igaz hogy nem halt bele, de mégis..
Ezért azóta, úgy hiszem másabb ember lettem,
figyelek az emberekre és igen is,
jobb félni mint megijedni,
mert igen is mindenki szavára adni kell,
mert bármi megtörténhet és nem tudhatjuk mikor kinél hol szakad el a cérna_

(*-*)

*-*


Először is tudnod kell Kedves 447_:)
hogy nem ismertem meg magam a képen.:$ xDDDDD
Csak mikor már végigértem...xD
Másodszor pedig te bezzeg csinálhatsz rólam lesifotót?:O
Egy valamire már rájöttem, én mindig mindent mindenkinél kiszúrok,
csak nálad nem.:O és ez pedig tök idegesítő de sebaj.><
Harmadszor pedig, annyi dolgot írtál, hogy muszáj rá reagálnom.:$
A wcnek az a része is el van törve, szal van amikor le se lehet húzni,
dee örülök hogy neked sikerült.xDD és végül meglett..xD
Az ijedségem.. hát azt mindig kihagytam a sztoriból,
hogy tudtam hogy a levélért mész.:$
Mert azt is láttam..
de mivel te is felfedted a titkos dolgaid, így hát én is..
Mivel hasonló a véleményünk a ilyen ajándékozósdiról így,
kurvára gáznak találtam volna, hogy előttem olvasod el, pontosabban égtem volna.:$
de basszus másnap reggel,
mikor azt hitted hogy alszok,
csak színleltem.:$
Mert hallottam hogy a borítékkal szenvedsz,
mert hogy kajak lassan nyitottad ki.:O
Mondom ezt nem hiszem el,
egy rántás és kész, de te nem,
szóval tök gáz volt az egész,
ezért inkább aludtam és mikor tök csend volt akkor felkeltem.:$
A kaja háát, bánt mert néha elfelejtettem hogy enned kellene,
de láttam azt is, mikor szenvedsz vele, mert annyi volt,
de igen, büszke vagyok rád, mert fordított esetbe én meg nem ettem volna.:$
A vízesés fele nekem zenehallgatás volt.:$
De nekem is élmény volt, mert még ilyen formába,
színekkel meg zenével, nem láttam.:D
Hát azt sem vettem észre, de majd megnézem.:O
Nem tudom miért, de a kilátós pados részen,
nekem nevetnem kell.:$
Mert kajak bírtam, hogy milyen bunkó módon megjegyeztem..:O
aztán te meg olyan 20 perc hatásszünet után rákérdezel.
és utána ha nem szóltam mindig megkérdezted hogy mi van?!
Pedig csak pihentettem az agyamat.(A)
Bár tényleg nem veszekedtünk,
mert mi nem tudunk.:D
De tudom, hogy én bántottalak meg téged, és nem fordítva.:$
Szóval  sajnálom, de csak kicsúszott.:O
Amúgy is észrevehetted hogy fejlődök,
mert most már mindig elmondom a véleményem,
fényezés nélkül.ˇˇ
Bár számomra nem volt kínos a csend.
Engem nem hoznak lázba a csillagok, mindig csak egyet nézek.:$
De örülök, hogy te elmerengtél a gondolataidba.^^
Az Ezel..:D
Csak mert tudom milyen függő vagy.(A)
Neem, valójában csak kedves akartam lenni.:$
Hogy lefoglaljalak addig is, ameddig nem vagyok ott,
na meg persze addig nem is fáraszthattalak mert be kell fogni.:$
Bár nem írtad, remélem tudod nem volt kín szenvedés végig néznem,
mégha annak látszott is, egyszerűen csak melegem volt,
és szarrá idegesítettem magam, hogy most fürödtem,
aztán már csupa víz vagyok..-.-
De örülök hogy tetszett hogy felvettem.:D
Ha már bénán fényképezek.xDD
Tudod a gyakorlat teszi a mestert.(A)
Amúgy meg nem is akadhatsz ki, mert vannak olyan képek,
ahol látszik az arcod, azokat fel se tettem sehová.:O
szóval.:D
Hát ja, ha tudnád hogy fájt a lábam.xDD
De nem mondtam mert az mégcikibb lett volna.:$
A tó. mert még soha nem voltam ott előtte,
ezért eljöttél velem felmérni a terepet.(H)
Hát igen, őszintén szólva, a leveleid törték meg bennem,
a legnagyobb elszántságot.:O
Idegesítő a viselkedés.?!:O
Köszi.*-*
Esküszöm nem tudtam mennyit fogok fizetni.:O
Szóval nem volt ez csel.:O
Max az hogy teleetetlek, hogy ne keljen enni a moziba.:$
De ez már csak később jutott az eszembe.(A)
Tudok kőpapírollózni.:O
Csak utálom.-.-
Mert mindig veszítek.:$xD
A soproni zebraátrohanási vizsgád tökéletes lett.*-*
Mert kajak olyankor is átmentél amikor én nem mertem volna.^^
Ez nem teljesen így volt.:O
Mert anyára azért haragudtam.:$xD
Rájöttem hogy kamuzol.:O
Mert valami ellenörző szarságról beszéltél..
mondom oké, ez rosszabb mint hittem.:D
Amúgy meg a szemed kajak elárul, mert akkor nem pislogsz.;)
Dee nem akadtam ki és nem nyomoztam nagyon,
mert tudtam hogy valamiben mesterkedsz.:$
Ezért sem mentem ki mikor írtál,
csak egyszer mert gondoltam feltűnő lenne,
hogyha én aki mindig kiváncsi nem kiváncsiskodok.:O
De a hajmosósdinál tényleg nem vettem észre semmit.:O
Amúgy nagyon megleptél.:$
kajak sírva fakadtam..:$ >.<
Bár amikor itt voltál, akkor nem sírtam este,
tartottam magam, azt könnyzésnek hívom.:$
Hát nem fordult meg a fejemben a könyv.:D
De annyit elárulok, ha kiszúrtam volna,
akkor is úgy csináltam volna, mintha nem vettem volna észre.:$
Mert utálom az ajándékos pillanatokat.>.<
Ajj te, nekem tényleg nagyon tetszett amit kaptam.*-*
hogy voltál képes a fülbevalóhoz hasonlítani.:O
de nem kellett volna.:O
és ez nem az a szerénykedős nem kellett volna,
hanem mert tényleg nem kellett volna..
Amúgy teljesen meglepett és ezért mondtam mindig hogy fura,
mert fura is, hogy totál ugyanolyan ember vagy napi 24 órában velem,
mint az átlag 3ban amikor találkozni szoktunk.*-*
Szóval ez olyan pozítiv, mert én tudom magamról hogy mennyivel gázabb vagyok,
hétköznapi ember szintjén.:$

Ui.: Utóíratodra válaszolva..:D
Ezen nevetnem kell, mert anya hősiesen hordja a hajszálaidat, hogy tegyem el emlékbe.xDD
Jó ide nem illene az xD de.:$xD
bár én találtam egy kupacnyit ami egybe volt szóval most már van elég emléknyi.*-*
A video végén meg egyenesen szakadnom kell de hát most naa.xDDDD *-*
Amúgy szerintem rohadt érthetetlen lett, de bizonyára te érted.:$
Meg valójában a bejegyzésed alá akartam komit írni,de hosszú lett volna.:$

2011. augusztus 26., péntek

Mert végre vége.

Mert végre vége..

Túlvagyok a pótvizsgán.
Hihetetlen.
Hihetetlen hogy vége.
Vége a hetekig tartó gyomorgörcsnek..
de nevezzük inkább gyomoridegnek..
vége annak, hogy remegek, zakatol a szivem,
és rohangálok a wcre..
mert igen,
az elmúlt egy hónap ebből állt,
bármennyire is jól éreztem magam, ezek a tényezők,
mindig is jelen voltak.
Fura,
abban a pillanatban hogy leültem vizsgázni,

nem elmúlt a fájdalom,
az összes s azóta vissza se tért.
Örülök a fájdalommentességnek.
De nem újjongok.
Hogy miért?!
Mert ez szégyen, megalázó,
és úgy hiszem nem kell gratulálni,
mert ez nem büszkeség.
Mindenki mondja mennyire megért.
de valójában senki nem tudhatja mit éreztem..
Egy biztos,
az életben többet megbukni nem fogok.
Viszont köszönöm azoknak, akik hittek bennem, amikor én teljesen feladtam.(:
De legalább a vizsga sikere, meghosszabbította az életemet.;)
Mert hiába mondják azt, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap..
én ha nem is a soprontóban de belehaltam volna az önmaracangolásba..
Nem sajnálom magam, egy cseppet sem,
mert kellett ez,
kellett, hogy jobb ember legyek,
s elérjem azt, ami a tervem, a vágyam és a jövőm_

Felejthetetlen pillanatok.^^

Felejthetetlen pillanatok.^^

Először is, hol marad a Kedves?:O *-*
de amúgy türelmes ember vagyok.:)

Másodszor pedig Kedves 447.:)
Rájöttem, előző bejegyzésem csak egy napról szólt,
 s a további események mellett egy szóval elmentem..
Amik számomra mégis csak többet érnek és érdemelnek.
Tudod, most a városban sétáltam,
és végig az volt a fejemben,
hogy itt is voltunk-ott is.:D
Csak egyenesen és balra..^^
Bár a Sördombi kilátó is mindig örömet fog kelteni bennem.
Őszintén szólva, engem annyira megnyugtatott a tudat,
hogy te is félsz, hogy az valami hihetetlen.:$
Bár látnod kellett volna az arcodat,
szóval számomra hatalmas élmény,
mert egyedül tuti beszartam volna, sőt talán mással is,
szóval örültem, hogy veled éltem át.
Ahogy a mekis vitánk is,
amikor én a tűző napon sültem.-.-
De egy titkot már elárulhatok.:$
Soha nem köptelek volna be anyának.
de mivel te mondtad a feltételt,
úgy véltem felesleges lenne vitáznom.*-*
A mozi is számomra nagy volt,
bár akkor kifejezetten nem kommunikáltunk..
de azért a Mókus gecit megemlítetted.xD
elmondhatom, veled is voltam moziba.:D
Na az egy szobában való alvásról nem is beszélve,
márha lehetett alvásnak nevezni,
bírtam hogy mindig felkeltél, de elfelejtetted.xD
Na meg azt is, hogy titokban akartál járkálni,
én meg mint valami őr, rögtön felkeltem.(H)
De a zavarba ejtő első pár óra is emlékezetes,
mert annyira izgultam hogy még beszélni se tudtam,
ami nálam már nagyon nagy dolgot jelent.
Akár csak hogy nem ismertelek meg amikor megjöttél.:$
Bár váltig állítom, hogy tudtam hogy te vagy,
csak el kellett jutnia az agyamig.:$:D
Vagy hogy elestem a zebra közepén annyira siettem.xDDD
És még annyi de annyi minden, amit le se tudnék írni,
és ezek amik most így eszembe jutottak.*-*
Bár nem szoktam visszaolvasni, rájöttem,
kb pont visszafele írtam, de hát mindegy.:D
Ahogy a
"Fúúj" utánozhatatlan hanglejtése.:D
"Nincs az a pénz.:O" de aztán mégis van.:P
"-Mi van? / Min gondolkozol? -Semmi - Csak..?!" számomra vicces párbeszéd.:D
vagy a "jó" nem jó használatban..xD
Mert mindez amit leírtam felejthetetlen pillanat számomra,
és a nyaram legjobb emlékei.*-*

2011. augusztus 25., csütörtök

Jó volt_*-*

Jó volt.*-*
Kedves 447_:)

 Mert utaztunk a buszon..ami mindig más irányba vitt.:$...

..vártunk a buszvégen a  tűző napon, és gyönyörűen végig néztük ahogy elmegy a buszunk.-.-xD..


..hintáztunk a játszótéren..amiről nekem mindig a nyomi kislány jut eszembe.xD..


..pihentünk az Erzsébet kertben ahol végig terrorba tartottak a méhecskék.:O..

..ittunk és ettünk a konyhában ahol annyi kaját adtam hogy kiakadtál.:$ *-*..
..voltunk a kilátóban, ami zárva volt, de először nevettél fülbefogósan.*-*..
..ültünk a Jerevánon, amikor épp szar kedvem volt, dee kellett a jelenléted.^^..
..képet csináltunk a plázánál..az első közöset.♥..
..és végül aludtál a pisis büdöslábas ágyamban.^^..

..csak mert nekem mindez, a mekis - éjszakai  mászkálásoddal együtt,
 egy felejthetetlen emlék.*-*
Nagyon köszönöm hogy itt voltál, remélem azért jól érezted magad,
a levelek pedig egy váratlan meglepetés, ami igazán meghat,
végképp hogy én mindig mindent kiszúrok.:O
Köszönöök mindent.♥
Mert te igen is egy tökéletes barát vagy, és én igazán szeretem a memória problémádat, mert így legalább nem válok unalmassá.^^

2011. augusztus 14., vasárnap

Sose búcsúzz el.!

Sose búcsúzz el.!
Talán ez az, ami most leginkább a fejemben jár..
Sokat sajnálkoztam az elmúlt 365 napban, most nem fogok.
Igen, egy éve, egy éve hogy Sopronban élek.. és vége a Marcali életemnek.
Rohan az idő, de tudjátok mi fura?!
A szívem, a lelkem és a szeretem a régi.
Mert igen is, én még mindig az vagyok aki voltam.
Kétszáz kilóméter ide vagy oda.
Ohh annyi hazugság, annyi igéret, annyi emlék.
Igen, talán az emlék az egyetlen igazi.
De mindennek oka van mint ennek az egész költözősdinek is.
Nem fogok belemenni hogy mennyi változás történt.
Mert napokig sorolhatnám.
De ugye az idő mindent beigazol...:)
Azt hiszem, hálás lehetek a sorsnak,
hogy az igazán lényeges dolgok megmaradtak,
az áhitat pedig továbbszállt.
Nem búcsúztam el akkor az életemtől,
most már nem is fogok.
Mert ez is az életem, ez az életem.
Ha Marcali, ha Sopron.
A szívem ugyan az, úgyanúgy gondolkozom mint eddig.
Nem ragadott el a soproni pálzapicsás élet,
mert mindenhol az vagyok, aki lenni akarok.
Köszönetnyílvánításos soraim, nemrégiben már leírtam,
de ha belekezdenék, nem tudnám abbahagyni, ezért úgy hiszem,
néha még a szavak is feleslegesek...♥

2011. augusztus 12., péntek

Mert egy szó, mindent megváltoztathat..

Mert egy szó, mindent megváltoztathat..
..de hol a bizalom és az, hogy ismered a másikat?!


-Amikor ott az erdőben elbúcsúztam tőled...-Nem, nem akarom visszaidézni a pillanatot.Minden erőmmel megpróbáltam a jelenben maradni.-Különben nem eresztettél volna el-suttogta.-Azt láttam.Nem akartam megtenni...úgy éreztem,belepusztulok...de tudtam, meg kell győzzelek, hogy már nem szeretlek, hogy mihamarabb visszatérhess normális életedhez. Az reméltem, ha azt hiszed, hogy túlléptem rajtad, te is úgy teszel majd.
-Tiszta törés-suttogtam.
-Pontosan. De azt nem hittem volna, hogy ilyen könnyen meg tudlak győzni! Azt hittem, lehetetlen lesz... hogy olyan biztosan tudod, mi az igazság, hogy kénytelen leszek lehazudni a csillagokat az égről és órákba telik, hogy a kétség magját elültessem a fejedben. Hazudtam, és most nagyon sajnálom...sajnálom, mert fájdalmat okoztam neked, és sajnálnom mert teljesen felesleges volt. Sajnálom, hogy nem tudtalak megmenteni attól, ami vagyok. Hazudtam, hogy megmentselek, de nem volt semmi értelme. Sajnálom. De te miért hittél nekem? Ezerszer elmondtam, mennyire szeretlek, hogy veszíthetted el a hitedet bennem az első szóra?!

Újra megtaláltam..*-* ..az Álmot.:)

Újra megtaláltam.*-* ..az Álmot.:)

Pár évvel ezelőtt, véletlenül rossz irányba fordultam,
s beletévedtem egy álomba..
Igen, azt hiszem, akkor és ott egy álom volt,
így, 5 évvel később,
újra elmentem a helyre, s az álom még ott volt.
De már más, már megfoghatóbb, és emberibb.
Mert nekem, ez a hely.
az Álom.♥